Állítólag ez a vakondok kryptonitja, ami távol tartja őket a kerttől

A kertben okozott kellemetlenségei miatt sokan szeretnék távol tartani a vakondokat.

Pedig alapból hasznos állatról van szó

A köznyelv időnként egészen játékos módon vesz át kifejezéseket a popkultúrából, és ezek a fordulatok sokszor önálló életre kelnek. Így jártak a szuperhősfilmekből ismert fogalmak is, köztük a „kryptonit”, amely mára messze túlnőtt eredeti jelentésén. A hétköznapi beszédben már nem Superman gyengeségére utal, hanem arra a sajátos, személyes gyengére, amely mindenkinél más és más.

Ha azonban a természet világára tekintünk, és megkérdezzük, vajon a vakondoknak van-e „kryptonitjuk”, a válasz már sokkal prózaibb. A vakondok biológiájában nincs olyan egyetlen, mindent elsöprő gyengeség, mint Superman esetében, de vannak olyan tényezők, amelyeket kifejezetten rosszul viselnek.

A vakond rendkívül érzékeny állat, amelynek életmódja szorosan kötődik a talajhoz, annak nedvességéhez, szerkezetéhez és élővilágához. A föld alatti járatrendszerben él, ahol a tájékozódást nem a látás, hanem a tapintás és a szaglás biztosítja számára. A vakondok számára a legnagyobb „kryptonitot” azok a környezeti hatások jelentik, amelyek megzavarják ezt a zárt, védett világot: az erős rezgések, a kiszáradt talaj, a tartós zaj, a kellemetlen szagok vagy a hirtelen bolygatás mind olyan tényezők, amelyek miatt elhagyhatják a területet.

Mire kell figyelnünk, és egyáltalán okos döntés-e távol tartani őket a kerttől, azt a galériánkban leleplezzük!

A vakond alapvetően hasznos állat, még ha a kerttulajdonosok többsége ezt nem is így éli meg. A talajban élő rovarok, pajorok, cserebogár-lárvák és más kártevők jelentős részét elfogyasztja, ezzel természetes módon szabályozza a populációjukat. A járatai fellazítják a talajt, javítják annak levegőzését, és elősegítik a víz áramlását is.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: 123RF – Illusztráció