Alaposan meglepte rajongóit Jim Carrey: alig lehet ráismerni a színészre, mindenki ledöbbent az új külsejétől

Jim Carrey az utóbbi években szándékosan szerepelt egyre kevesebbet a publikum előtt, visszatérésével pedig sikerült nem kis döbbenetet okoznia.

Nem úgy néz ki, ahogy megszoktuk

Jim Carrey 1962. január 17-én született, és Toronto környékén nőtt fel egy teljesen hétköznapi családban. Már egészen fiatalon, nyolcéves korában feltűnt különleges tehetsége, amivel mindig megnevettette a szeretteit: a tükör előtt grimaszolt, arcokat vágott, és döbbenetes pontossággal utánozta a körülötte élőket. A játékos utánzás hamar szenvedéllyé vált, ám a gyermeki álmodozást a valóság kemény próbatételei követték: 1978-ban otthagyta az iskolát, hogy segítsen eltartani a családját, és két éven át egy gyárban dolgozott takarítóként. A monoton, fárasztó munka mellett azonban nem mondott le a színpadról: mindössze tizenöt évesen már egy torontói klubban lépett fel stand-up komikusként. 1979-re már meg is tudott élni a humorból, saját szövegeit írta, és olyan ismert komikusok előtt lépett fel, mint Buddy Hackett vagy Rodney Dangerfield. Szédületes energiája, fékezhetetlen improvizációs kedve és rendkívül vizuális humora hamar megkülönböztette másoktól, emellett több mint száz karaktert tudott hitelesen megformálni, Humphrey Bogarttól egészen Breki a békáig.

Tizenkilenc évesen Hollywoodba költözött, ahol fokozatosan építette fel filmes és televíziós karrierjét, 2004-ben pedig amerikai állampolgárságot is szerzett. A nyolcvanas években kisebb szerepekkel indult, majd az igazi áttörést az 1994-es év hozta meg számára. Az Ace Ventura: Állati nyomozó, a Dumb és Dumber – Dilibogyók és A maszk elementáris sikere egy csapásra világsztárrá emelte. A kilencvenes évek végén azonban megmutatta drámai oldalát is: a The Truman Show című, szatirikus hangvételű filmdrámában egy olyan férfit játszott, aki rádöbben, hogy egész élete egy gondosan megrendezett valóságshow. A film kritikai és közönségsiker lett, három Oscar-díjra jelölték, és három Golden Globe-díjat nyert, világszerte mintegy 264 millió dolláros bevételt hozva. Carrey megrendítő, érzékeny alakítása új dimenziót adott pályájának, és bizonyította, hogy a bohókás komikus mögött mélyen gondolkodó, árnyalt színész rejlik.

A 2000-es évektől Carrey tudatosan váltogatta a könnyed vígjátékokat és a komolyabb hangvételű alkotásokat. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása című, melankolikus romantikus drámában egy olyan férfit alakított, aki fájdalmas szakítása után kitörölteti emlékeit – finom, visszafogott játéka hatalmas szakmai elismerést hozott számára. Később olyan filmekben tűnt fel, mint Az igenember vagy a Sonic, a sündisznó, amelyben a teátrálisan gonosz Dr. Robotnik szerepében brillírozott. Az utóbbi években azonban egyre inkább a képzőművészet felé fordult: fest, szobrokat készít, politikai karikatúrákat rajzol, és 2020-ban megjelentette félig önéletrajzi ihletésű regényét, a Memoirs and Misinformation című kötetet. Művészete megosztó, olykor provokatív, de éppoly szenvedélyes és őszinte, mint egész pályafutása.

Az utóbbi években távol tartotta magát a reflektorfénytől, nagyon kevés nyilvános eseményen jelent meg, ám a minap végre kivételt tett és feltűnt az 51. César-díjátadó ünnepségen, ahol nem kis meglepetést okozott új külsejével; galériánkban megmutatjuk!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jim Carrey korábban többször is nyíltan beszélt arról, hogy szándékosan távolodott el a filmipartól, mert már nem érzi magát otthonosan abban a világban, ahol – saját szavai szerint – a nagyvállalatok és üzleti érdekek túlságosan erőteljesen befolyásolják a kreatív folyamatokat. A hollywoodi csillogástól való tudatos elhatárolódása óta a híresség egy egészen más, csendesebb és bensőségesebb alkotói útra lépett. A festészet, a rajzolás, a szobrászat és még a politikai karikatúra világa felé fordult, ahol végre teljes alkotói szabadságot élvezhet, kompromisszumok és külső elvárások nélkül.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Vivien Killilea/Getty Images for Paramount Pictures

Forrás: HELLO! Magazine