„A felnőttség fontos része, hogy bátrak vagyunk”

Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján jelent meg Dr. Csernus Imre pszichiáter legújabb könyve: A magyar. A szakember azonban most nem a párkapcsolati problémákkal, vagy a női vagy a férfi lét megélésével foglalkozik. Azt a kérdéskört járja körbe, miért veszett ki belőlünk a bátorság, a virtus, a felelősségvállalás… és mindettől miért lettünk búval béleltek, depressziósok, alkoholisták.

A nemzeti öntudat felébresztése

„A konfliktusvállalás tulajdonképpen ugyanaz, mint a felelősségvállalás. Bárhogy döntesz, szembe kerülsz másokkal.” – írja könyvének már az elején Dr. Csernus Imre, pszichiáter. A magyar című könyvében (Jaffa Kiadó), arra vállalkozik, hogy felébressze a nemzeti öntudatot. A magyarság érzése megnyilvánulhat sporteseményeken, amikor az emberek együtt szurkolnak: olimpiai játékokon, világversenyeken a honfitársaikért vagy a közelgő foci EB-n, a magyar csapatért – de mi történik akkor, ha nem mi leszünk az elsők? Nem aranyérmet kapunk, hanem csak ezüstöt, ha eltelik egy hét, és már mindenki el is felejtette az eredményeket? Miért vonul vissza mindenki a szürke hétköznapokba, miért nem emlegetjük jó érzéssel, fél évvel az események után a Nobel-díjasokat?

Az emberek többsége megelégszik az annyira jellemző búvalbélelt magyar mentalitással: eddig is jó volt, ezután is jó lesz pont úgy, ahogy volt. – mondta a pszichiáter nemrég tartott könyvbemutatóján. - Miért legyen másképp? Miközben dönthetnének másképp is! Ha embereket látunk az utcán, elég néhány percig figyelni őket, hogy megmondhassunk: ki a magyar (vonszolja magát, nem mosolyog, siet, mérges, épp panaszkodik valakinek…), és ki a külföldi (kíváncsian néz felfelé, színes ruhákat hord, tele van élettel, nem szégyell hangosan beszélni, nevetni).

Video Szem nem maradt szárazon: 10 éves a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány

Frissítő rozé, pezsgő prosecco vagy könnyed fehér?
Minőségi borok megfizethető áron a nyári borkatalógusban!

Pedig a döntés a mi kezünkben van, mi is lehetnénk elégedettek, büszkék, boldogok. Csak ehhez szükséges némi bátorság. Ehhez hinni kell a felelősségvállalásban, olykor elkerülhetetlen lesz a konfliktushelyzet, meg kell újulni, el kell hagyni a komfortzónát, a megszokást, a biztosnak tűnőt.

Az egyén felelőssége, hogyan él

Teljesen mindegy, mi ennek a folyamatnak az ára, azt vállalni kell! – vallja a szakember. – Ez az azonban, amitől félnek az emberek, hogy változni fog körülöttük minden, és akár ők is változhatnak. Régóta tudom, hogy az én munkám nem azt jelenti, hogy én ezt a változást megteszem helyettük. Sőt, segíteni sem tudok senkinek. Amikor fiatal voltam, nagyon akartam segíteni egy betegemnek, mégis meghalt. Akkor az nagyon nagy pofon volt az egómnak, ugyanakkor felismertem, hogy minden változás alapja a belső késztetést, a belső akarat. Mutathatok utakat, kiutat is, de az egyén felelőssége, hogyan él. Én azt vallom, akkor tudunk elszámolni magunkkal, ha merünk élni. Sokan csak mondogatják, hogy meg fogom próbálni, talán holnap már itt az ideje. De ez az út aztán sehová sem vezet. Önámítás. Én nem pusztán „próbálok” büszke magyar lenni, hanem az vagyok, mert amiben hiszek, azért mindent megteszek.

A most megjelent könyve mégis egyfajta segítség, persze a tőle megszokott olykor nyers és nagyon őszinte stílusban. Megoldásokat is kínál a felvetett problémákra, hogy ezek mind közelebb vigyenek minket a céljainkhoz. Hogy jobban érezhessük magunkat, hogy azt érezzük, teljesebb, akár boldogabb életet élünk. Ennek nagy ára volna?

Nem kell az életünket áldozni azért, hogy ezért az országért tegyünk valamit, nem kell a vagyonunkat feláldozni, csak egyszerűen felelősségvállalással élni, és akkor apró lépésenként előre haladva célhoz érhetünk. Az, hogy a gyáva megalkuvást vagy a bátor magabiztosságot választjuk, kizárólag rajtunk múlik. Emberként is, magyarként is.