Súlyos depresszió gyötörte: sosem tudott magának megbocsátani a legendás magyar színésznő, élete végéig emésztette magát

Perczel Zita elegáns megjelenésével, kellemes hangjával, szép mosolyával a harmincas évek végének egyik legnagyobb nőideálja volt, ám sosem tudta teljesen kiélvezni a sikereit.

Nem volt végig gondtalan és boldog

Perczel Zita a két világháború közötti magyar színpad és film egyik legnagyobb csillagaként vonult be a történelembe. 1918. április 26-án látta meg a napvilágot: katonatiszt apja úrilányként nevelte, még a szandaszőlősi családi birtokot is eladták, hogy a tizennégy éves Zita kellő eleganciával jelenhessen meg a Színművészeti Akadémia felvételi vizsgáján. Az intézményben - ahol a nála több évvel idősebb Básti Lajos, Móricz Lili, Várkonyi Zoltán, Fónay Márta volt osztálytársa - mindössze egy évet töltött. Az ifjú színészjelöltek nem szerették, protekciósnak gondolták, nem is egészen alaptalanul. A Nemzeti Színház színészdiploma nélkül, szinte kislányként szerződtette, s mindjárt szerepet is kapott Herczeg Ferenc A dolovai nábob leánya című színművében, a karrierje pedig azonnal szárnyalni kezdett. További részletek a galériában!

1935-ben az új igazgató, Németh Antal szinte a teljes társulatot elbocsátotta, s Perczel Zita is megkapta a felmondólevelet. Bár az igazgatóság villámgyorsan korrigált, a fiatal színésznő maga távozott és a Vígszínházhoz szerződött. Ez az ifjúkori dacos lépés meghatározta a pályáját, élete végén magának is be kellett ismerje: helytelenül cselekedett. A Vígszínházban nem kapott méltó feladatot, könnyed vígjátékokban játszott epizódszerepeket - ahogy ő mondta, "csak ott volt".

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Wikipédia