Elhunyt Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, akinél többet senki nem tudott Szabó Lőrincről

„A régifajta irodalomtörténészek közé tartozott, de a kíváncsisága nyitottá tette mindenre, ami újszerű” – írta Nyáry Krisztián Szabó Lőrinc monográfusáról. Kabdebó Lóránt halála felmérhetetlen vesztesége a magyar irodalomtörténetnek.

Elhunyt Kabdebó Lóránt

Életének nyolcvanhatodik évében, hétfőn elhunyt Kabdebó Lóránt magyar irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa – közölte a Petőfi Irodalmi Múzeum hétfőn az MTI-vel.

Kabdebó Lóránt Budapesten született 1936. augusztus 9-én. 1958-ban végzett az ELTE BTK magyar-történelem szakán. Diplomaszerzésétől kezdve egészen 1970-ig Miskolcon dolgozott középiskolai tanárként, 1962 és 1984 között a Napjaink című folyóirat rovatvezetője, illetve főszerkesztő-helyettese volt. Karikatúrákon is megörökítették, ahogy Kabdebó tanár úr "küzd" a feltörekvő fiatal írókkal. 1962-ben megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, 1969-ben pedig az irodalomtudomány kandidátusa lett.

1970-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársa lett. Az intézményben 1972-től ’89-ig osztályvezetőként dolgozott, majd 1989-1991-ben tudományos tanácsadó lett. Itt kezdte el azt a több évtizedes munkát, amelynek eredménye a háromkötetes Szabó Lőrinc-monográfia (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, 1970; Útkeresés és különbéke, 1974; Az összegezés ideje, 1980) és a Vers és valóság című visszaemlékező kötet. Segédkezett az irodalomtörténet szempontjából fontos gyűjteményes kötetek, visszaemlékezések kiadásánál is. 1990-ben szerezte meg az irodalomtudomány doktora címet.

Kabdebó Lóránt 1989 és 1993 között a JPTE Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője volt, 1991-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Kulcsszerepe volt a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának létrehozásában, a magyar irodalmi, történelmi és modern filológiai tanszékek megalapításában. 1993 és 1997 között igazgatta a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetét, 1997-ben a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja lett. 1990-1991-ben a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára volt.

1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője volt. A Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője 1998-tól, Szabó Lőrinc-szakértője 1999-től. Megalapította az Irodalomtudomány című folyóiratot és a Szabó Lőrinc-füzetek című sorozatot. 2005-ig az Irodalomtudományi Doktori Iskola vezetője volt. 2006-tól a Miskolci Egyetem professor emeritusa.

1997-ben megalapította az OTKA által is támogatott Szabó Lőrinc Kutatóhelyet, ahol fiatal kutatók és doktoranduszok folytatják a Szabó Lőrinc-életmű feltárását és értékelését, emellett Szabó Lőrinc kiadatlan műfordításait is folyamatosan közlik.

Munkásságát számos díjjal ismerték el. 1969-ben kapta meg Miskolc Város Irodalmi Díját. 1989-ben Szabó Lőrinc-díjjal, majd 1990-ben a Művészeti Alap Irodalmi Díjjával ismerték el munkásságát. 1998-ban kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést. 2012-ben József Attila-díjban részesült, 2021-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje díjjal ismerték el munkásságát. Kabdebó Lóránt 2021-ben Miskolc díszpolgára lett.

„Az egyik legkíváncsibb ember volt, akit ismertem. A régifajta irodalomtörténészek közé tartozott, de a kíváncsisága nyitottá tette mindenre, ami újszerű. Amit kutatott, arról mindent tudni akart, és minden sort elolvasott, amit a témában mások írtak. Szabó Lőrincről például nála többet senki sem tudott, valószínűleg nem is fog már. Amikor nem írt, akkor érzékeny, ma is hiánypótló író-interjúkat készített, pedig nem volt riporter. Két dolog kellett ehhez is: tudás és kíváncsiság.

Büszke volt a tanítványaira, mindenkiről számon tartotta, mivel foglalkozik éppen. Rólam is, pedig csak néhány órájára jártam Pécsen, később pedig két évig dolgoztunk egy tanszéken.

A kávézások és vonatutak alatt dőltek belőle az anekdoták, ami nem csoda, hiszen személyesen ismert szinte mindenkit a háború utáni irodalmi életből. Élő lexikon volt, a most vele együtt eltűnő tudást csak részben pótolja hatalmas írott életműve” – emlékezett meg róla Nyáry Krisztián a Facebook-oldalán, a posztban egy személyes történetet is megosztott az irodalomtörténésszel.

Alig pár napja jelent meg Kabdebó Lóránt utolsó interjúja a Magyar Nemzetben, amit Nemes Nagy Ágnes születésének 100. évfordulója alkalmából adott. Az irodalomtörténész személyesen is ismerte a Kossuth-díjas költőt, akit „királynőként” jellemzett. „Előbb ismertem meg a hírét, mint a költészetét – legendája betöltötte az irodalmi életet. A legnagyobb ígéretek között indult, de a kultúrpolitika elhallgattatta, mellőzte: az ötvenes években legfeljebb fordítóként volt jelen az irodalmi életben, kitagadottként, akit tisztelni illett, de megérteni nem” – nyilatkozta róla.

Kabdebó Lóránt temetéséről később intézkednek.

Nyugodjon békében!

Leadfotó: facebook.com/Forrasfolyoirat