Harkányi Endre visszatért a Vígszínházba, hogy örökre búcsút vegyen a teátrumtól

"Most sikerült megnyugodnia a lelkemnek"

Harkányi Endre most a Vígszínház évadnyitó társulati ülésén jelent meg. Jövetele még a jelenlegi igazgatót, Rudolf Pétert is meglepte - persze kellemesen.

"Olyan problémák vetődtek fel akkoriban, amiket nem tudtam elviselni, de a mai napig fájt a szívem, amiért úgy kellett eljönnöm, ahogy. Most mindenesetre sikerült megnyugodnia a lelkemnek. Még az új igazgató, Rudolf Péter sem tudta, hogy elmegyek a társulati ülésre, de aztán egy nagy ölelkezés lett belőle. A kollégáktól is rengeteg szeretetet kaptam, ami jólesett, úgy érzem, sikerült szépen becsuknom az ajtót ennyi év után. Noha nem térek vissza a színpadra, mivel ehhez már öreg vagyok, mindig­ is jó szívvel gondolok a Vígszínházra, és biztos vagyok benne, hogy Rudolf Péter remekül helytáll igazgatóként, a színház pedig újra a virágkorát élhe­ti" - ecsetelte a 87 éves Harkányi.

A színész többé már nem akar visszatérni a színpadra, ugyanakkor lehetséges, hogy egy izgalmas projektet még megvalósít: élete történetét vetné papírra. "Hogy lesz-e belőle valaha könyv, nem tudom, de gyűlnek a jegyzeteim és van egy szerkesztőm, aki segít az összeállításban. 12 éves korom óta játszom, ebben találtam menedéket, hiszen 10 évesen már árva voltam. Valahogy a szerepeimmel olyan világba tudtam képzelni magam, amilyet épp játszottam, és ez átsegített a nehézségeken már gyerekként is" - magyarázta Harkányi Endre.

A színész még gyerekként, az 1947-es magyar filmklasszikussal, a Valahol Európában cíművel tett szert ismertségre, melyben egyetlen mondattal ("Könyörgöm, akasszuk fel!") belopta magát a közönség szívébe. A színpadon később Molnár Ferenc (A Pál utcai fiúk) Willliam Shakespeare (Szentivánéji álom, Tévedések vígjátéka) és Moliére (Képzelt beteg) darabjaiban is játszott, de szinkronhangként is sokszor foglalkoztatták: a Mézga családban, a Vízipók-csodapókban és Danny DeVito magyar hangjaként is halmozta a sikereket.

Leadfotó: facebook.com