Nekem anyukám adott ajándékot Valentin-napon

Nem tudom, honnan vette anyukám a ’90-es években, hogy a Valentin-nap a szeretet napja, de nálunk így maradt fenn. Mindig kaptunk valami apróságot. Szivecskés csokit, Anne Geddes képeslapot (a fura beöltöztetett babák, tudod), rajzolt egy szál virágot. Úgy volt vele, ha véletlenül nem kapnánk mástól, ő gondoskodik róla, nehogy kimaradjunk a buliból! Magának is vett, persze. Ilyen az én anyukám, az öngondoskodás koronázatlan királynője.

Valentin-nap

Lehet mondani, hogy a Valentin-nap csak biznisz, hogy azzá vált (egyébként pogány és egyházi gyökerei vannak), és mostanra sokan rühellik, meg a túl-fogyasztói társadalom intő jele, de megvallom: üdvözlök minden olyan jeles napot, amihez egy kicsivel több szeretetet adunk hozzá, mint máskor. Tudom, minden nap fontos a szeretet, a szerelem, de az vesse az első követ, aki minden nap ugyanúgy képes kifejezni azt. Annak tényleg felesleges Valentin-napot tartani.

Azoknak a halandóknak, akik esténként bealszanak a kiságy mellett, vagy még a nagyobbacska ágyak mellett is, vagy a saját ágyukban ugyan, de az esti film alatt, nos, azoknak a szerelmetes pároknak, jól jöhet minden „buli”! Jelképezheti ezt egy ágyba vitt reggeli kávé, egy hosszú ölelés, közös séta, ha csak az iskoláig a gyerekkel, de visszafelé már ketten. Wait! Idén vasárnapra esik február 14. Ez a lehetőségek tárháza. Folytassuk csak!

A romantikától cseppet elszokott párkapcsolatok tagjainak talán könnyebb úgy visszahozni a szerelemük ünnepét, ha családi ünnepet varázsolnak belőle. Tudom, ez tök cikin hangzik annak, aki éppen nem ebben van. De térjünk vissza azokba a háztartásokba, ahol jól jöhet még egy Valentin-nap!

Elő a régi fotókat: milyen is volt a szerelem gyerekszámításunk előtt? Ne csak a házassági fotókat, ha vannak! Lapul ott talán pár bulis, kompromittáló öltözetben, meg a #hajadismilyen. Legyen étterem a konyha, szolgálják fel a gyerekek az ételt! Gyertyáról ki gondoskodik? Viseljen mindenki valami pirosat, ér a zokni is, igyunk piros szörpöt – vagy egy testes vöröset! Szerintetek miért a piros a szerelem színe? – rágooglizhatnak a nagyok. Csak lazán, játszva. Ünnepeltessük magunkat velük, ha nélkülük most nem lehet! Lehetünk az ő szemükben öregek harminc-x évesen. Ha ott vannak korban, akkor a szerelem is undi. De megállni egy pillanatra abban a tekintetben, ami kettőnket egy univerzumnak lát és magától értetődőnek, visszahozza azt az érzés, ahonnan indultunk. Mégha te is tudod, mégha én is tudom, hogy mekkora utat jártunk be azóta. Felnőtt programnak pedig ajánlom a Normal People sorozatot estére.

Fotó, leadfotó: Fekete Imola