Sütő Enikő: „Boldogabb vagyok most, mint mikor mindenki irigyelt!”

- Hogyan tudtál végig sikeres maradni a modell szakmában úgy, hogy közben felvettek a jogra?

- Nagyon sok munka és szervezés volt benne. De talán a titok az, hogy én nem akartam ezt görcsösen és mindenáron. A castingokon általában én voltam az a lány, aki csak úgy véletlenül került oda. Nem volt bennem soha tét félelem, ez a könnyedség pedig hatalmas előnnyé vált a többi lánnyal szemben, akik mindent egy kártyára tettek fel. Az egyetemen nem ez volt, ott borzasztó sokat kínlódtam. Féltem, hogy felismernek és elítélnek majd. Akkor nyugodtam meg, amikor az egyik vizsgámon a tanár úgy olvasta fel az indexből a nevem, hogy Sütő Ernő. Megnyugodtam. Hogyha azt sem tudják, hogy fiú vagyok vagy lány, akkor miért kéne izgulnom? Mindenesetre végig csináltam. De sokáig nem fért bele a fejekbe, hogy mit akarok én ezzel. Egyébként évekig művészek jogi eseteivel foglalkoztam, közben fotózásokra jártam és volt a Modell Trió nevű formáció, amiben énekeltem. Sokat jártunk fellépni, ezt a sok dolgot egy idő után már nehéz volt összeegyeztetni.

- Ekkor jött a saját modelliskola ötlete?

- Megfogalmazódott. A jogi pályán minden kipróbáltam, büntető, polgár-, család-, vállalati jog. Belekóstolhattam mindenbe, eltöltöttem benne több, mint 10 évet, de aztán valahogy mégsem találtam benne a helyem. Közben férjhez mentem. Kijelöltem magamnak egy utat és jól meneteltem rajta, de ma már tudom, hogy megfelelésből. Aztán jött egy barát, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy jól bánok az emberekkel, és különösen a gyerekekkel. Eleinte nem volt elég hitem, de végül mégis megpróbáltam. A gyerekek meg csak jöttek és jöttek. Érdekes megfigyelni az evolúciót, amin keresztül mentek a gyerekek. Azt vettem észre, hogy bár az idő múlásával a hozzám érkező jelentkezők egyre inkább nyitottabbak, a tudatosság és az önértékelés problémás kérdéskörré vált. Minden növendékem, kap tőlem papírt és tollat, és az a feladatuk, hogy leírják azokat a külső és belső tulajdonságokat, amiket szeretnek és szépnek találnak önmagukban. Valakinek összejön akár 7-8 bejegyzés, akad, akinek csak egy, de elég sűrűn előfordul, hogy üresen hagyják a lapot. Ilyenkor szoktam megkérdezni, hogy amíg magadban nem látod mi a szép, hogy lehetnél hitelesen hatással másokra? Úgy gondolom, hogy tisztában kell lennünk a képességeinkkel, mert csak úgy tudjuk jóra használni őket. Az egy nagy felismerés, ha rájövünk arra, hogy nem másoknak kell megmondaniuk, miben vagyunk jók. A színészmesterség és a szakmai órákon kívül ezeket az információkat is fontosnak tartom átadni, tudatosítva azt, hogy a modell szó mintát jelent. Ez már 30 éve tart.

- Rengeteg idő. Mi tartja még mindig életben benned, hogy csináld?

- Az évek alatt egyre több és egyre érdekesebb fiatalok és történetek kerültek hozzám. Azt érzem, hogy adáskapás van. Nem csak én adok, tanítok nekik, hanem ők is nevelnek, formálnak engem. Az iskolával egy áramlásba kerültem, ami aztán kiszélesítette a gondolkodásmódomat. Egy másik projektem is erre ébresztett rá. Ez egy kozmetikai vállalkozás, amit egy amerikai rokonommal alapítottam. George egyébként filozófiatanár és teljesen más társadalmi környezetben él, mint én. Miközben létrehoztunk egy amerikai-magyar céget, egyszer mondott egy különös mondatot: "Enikő, everything is now". Ez a gondolat, hogy << Minden most van >> azóta is kísér az utamon. Bár akkor még nem értettem teljesen, hogy miről beszél...

- Most a 60. születésnapodra készülsz. Illetve, készülsz rá különösebben?

- Szerencsés vagyok, mert úgy érzem, talán eljutottam a bölcsesség azon fokára, hogy tudom, mi a célja az emberi létnek. Az én reprezentációmban ez egy gyönyörű cél. Tudom, hogy bizonyos értelemben nincsen halál. Játszunk ezen a földön, ami olykor fájdalmas, olykor örömteli. Ki milyenre színezi a kifestőkönyvét, olyan lesz. Ez a felismerés még nem segített engem fiatalon. Miután most már igen, nem nyomaszt a korom vagy az idő múlása. Sőt! Ha az a kérdés, hogy akkor voltam-e boldog, amikor az óriásplakátokat bámulva mindenki engem irigyelt, vagy most, akkor jelentem, hogy most. És ez még csak fokozódni fog!

Fotók és leadfotó: Femcafe.hu / Kunos Attila