Vérző oltáriszentségek

A vérző oltáriszentségek többnyire a megszentségtelenítés valamilyen formájával - esetleg szkepticizmussal, hitetlenséggel, bűnös gondolatokkal - hozhatóak összefüggésbe.

Vér és hús
Az angliai Lincoln püspöke, Hugó 1200-ban egy franciaországi útja során, Joiban különös történetet jegyzett fel, amit a helyiek öreg papja mesélt el neki. A pap fiatalkorában egyszer halálos bűn állapotában celebrálta a misét, s a szent ostya megtörésekor a törés nyomán vér kezdett folyni, majd az ostya hússá változott. Az átváltozott ostyát ijedtében a borba ejtette, ami ekkor vérré változott. A különös eset bizonyítékait a helyi templomban őrizték.

A vérző ostyatartó
1972-ben egy portugáliai falucskában, bizonyos Ladeira do Pinheiróban egy María Mendes Horta nevű látóasszony mise közben transzba esett s betört a kápolnába, melynek fali fülkéit kinyitva egy vérző ostyatartó tárult a jelenlévők szeme elé. A vért megvizsgálták és megállapították, hogy 0-csoportú Rh-negatív emberi vérről van szó, melynek furcsamód a normális 46 helyett mindössze 23 kromoszómája volt és több, mint 24 óráig tartott az átlagos alvadási ideje.

Hit és tudomány
A kappadókiai Caesarea püspöke idején egy zsidó ember egész násznépével együtt áttért a keresztény hitre, ám az oltáriszentség hússá változott, amint a gyülekezet tagjai magukhoz vették.

A XII. században megszaporodtak az ilyen jellegű csodák, melyeket valószínűleg egyfajta válasznak tekinthettek az eretnek tanokra. A modern tudomány azonban számos esetben leleplezte a csodát, hisz nemrég egy Dél-Franciaországban átváltozott szentség megvizsgálásakor egy olyan gyorsan növekvő gombafajt fedeztek fel, ami néhány perc alatt annyira el tud szaporodni, hogy piros folyadékként le is csöpögött.