A bestiariumok különös lényei

A legtöbb állat fel van ruházva valamilyen szimbolikus tulajdonsággal, nem véletlenül szerepelnek annyiszor a néphagyományokban is fellelhető mesékben ezek a lények.

Az állatkönyvek és az erkölcsök
Időszámításunk előtt 500 évvel már léteztek mesegyűjtemények a görög szerzőknek hála, míg a középkorban az egyik leggyakrabban idézett művek a bestiariumok, azaz az állatkönyvek voltak. A második században, Alexandriában keletkezett a Physiologus, azaz A természettudós, melyben a mai napig is helytálló megfigyeléseket és számos mesés elemet szőttek össze a valós és fantázia szülte lények leírására. A keresztény erkölcs szimbolikájának remek táptalajul szolgáló mű a középkorban igen elterjedté vált, több nyelvre le is fordították.

Griffek, főnixek és mantinorok
Az egyik leggyakrabban előforduló lény a griffmadár, melynek oroszlánteste, sasszárnya és sasfeje van, s a leírások szerint akár az embert is széttépi, de a lovakat különösen nem szereti. A keleti eredetű főnix, a történetek szerint több mint 500 él, majd mikor érzi, hogy közeleg a halála, felgyújtja önmagát s a hamvakból fióka kúszik ki, aki később gyönyörű madárrá fejlődik. A mantinor oroszlántestű és emberfejű lény, vérvörös szemekkel és három fogsorral rendelkezik, farka végén a skorpiókéhoz hasonló tövist visel. Az emberhúst igencsak kedvelő lény állítólag bármilyen akadályon képes keresztülverekedni magát.

Oroszlán, menyét, hermelin, kakas és páva
A valóban létező lények alakját is számos legenda fogja közre, így például az oroszlánokról elterjedt nézet az volt, hogy fél a skorpióktól, a földön fekvő embereket és a nőket nem bántja, sőt az útjába akadó foglyokat otthonukba kíséri. A menyétről úgy vélték, hogy a fülén keresztül párzik és a száján keresztül szüli meg kicsinyeit, ezért is tekintették Szűz Mária szimbólumának, aki akkor fogant meg Krisztussal, mikor az Úr szavát meghallotta. Az alakváltó képességekkel rendelkező, állítólag gyönyörű nővé átváltozó menyétek a furfangossággal és a bujasággal is kapcsolatba lettek hozva, míg a fehér menyétként is ismert hermelin a tisztaság és szűziesség jelképe volt. A szemétdombon kukorékoló kakas a nem helyénvaló büszkeséget, míg a hiúságot és a büszkeséget jelképező páva állítólag soha meg nem rohadó húsa miatt az öröklétet is szimbolizálta.