Különös szilveszteri szokások

A világ minden táján megünneplik az esztendő fordulóját, hisz a szilveszteri ünnepségek a mulandóságot jelképező óév búcsúztatásáról és az újjászületést szimbolizáló újév köszöntéséről szólnak.

A szilveszter a IV. században élt Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, aki az év utolsó napján hunyt el. A Gergely-naptár utolsó napjához számtalan népi jóslat, időjárási megfigyelés, állattartási szokás és tilalom kapcsolódik.

Fényünnep és zajongás
Európa egyes országaiban a szilveszter a fény ünnepe is, hisz egy legenda szerint Szilveszter pápa fogta el azt a hatalmas szörnyet, ami el akarta pusztítani a világot, így a pápának köszönhető, hogy nem borult örök sötétség a világra.

A hiedelmek szerint ezen a napon különösen sok szellem van az emberek közül, ezért a zajongás, minél nagyobb lárma csapása az ártó erők távol tartását szolgálja. Régen ezen a napon pisztolylövésekkel és harangok hallatásával üldözték el a démonokat és a gonosz szellemeket, később az emberek álarcot húztak, ostort pattogtattak, kolompoltak, ma pedig petárdát robbantgatnak, tűzijátékot gyújtanak.

Babonák és hagyományok
Erdélyi hagyomány az óév kiharangozása és az újév énekléssel való köszöntése. A szilveszterkor megfájduló fog arra figyelmeztet, hogy az óévben elmulasztott dolgokat nem szabad az újévben tovább halasztani. Több helyen hagyomány a nyájfordítás is, ami azt jelentette, hogy a juhokat felkeltették, hogy forduljanak a másik oldalukra. Ha ez sikerült, akkor úgy tartották, hogy termékenyek lesznek a következő évben. A szilveszteri hagyomány szerint az a csecsemő, aki szilveszter éjjeli tizenkét órakor látja meg a napvilágot, az újjászületést szimbolizálja. Egy régi hiedelem szerint éjfélkor az állatok tudnak beszélni és elárulják, hogyan bánik velük a gazdájuk. A gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amelyet aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra gazdagság várt.