Miért szórunk rizst az esküvőn?

A rizzsel kapcsolatos babonák értelemszerűen a növényt fogyasztó országokból gyökereznek és innét terjedtek el világszerte. Nem véletlen, hogy Ázsiában kiemelt jelentősége van az esküvői rizsszórásnak.

Gazdagság és termékenység
A házasságkötő terem vagy a templom ajtajában gyakran szórnak konfettit az ifjú párra, esetleg buborékfújókból ömlő buborékrengeteggel várják a friss házasokat. Ezeknek a viszonylag új keletű szokásoknak a hátterében azonban az ősi ázsiai termékenységkultuszok állnak. A szokás eredetileg rizzsel, mákkal vagy pénzzel volt az igazi, ám később jelképes mivolta miatt a gabonanövényre esett a választás. Az apró, sokszemű növény ugyanis a gazdagságot, termékenységet, gondtalanságot jelképezte.

Esküvői babonák és hagyományok
A filippínók a templomi ceremónia után szórják meg rizzsel a párt, akik így egészséges, jólét uralta jövőre számíthatnak. Németországban a lagzi keretein belül történik meg a rizsszórás, majd megszámolják, hogy a menyasszony és a vőlegény hajában hány rizsszem akadt fent, hisz ennyi gyermekre számíthatnak.

Egyéb babonák
A rizs azonban gyakorta feltűnik esküvőtől független babonák képében is, például a Távol-Keleten a rizst az utolsó szemig el kell fogyasztani, különben szerencsétlenség, éhezés sújthatja a házat. A japánoknál illetlenség az evőpálcikát a rizsbe szúrni, mivel náluk ez csak gyászszertartásokon, az oltáron elhelyezett rizs esetében szokás. Tehát, ha valaki egy tál rizsbe evőpálcikát szúr, a teremben ülők egyikének közeli halálát jósolja meg. A vietnamiak mielőtt nekikezdenének az étkezésnek a házi oltárra ételt tesznek, mert azt gondolják, hogy őseik velük együtt esznek, ezért mindig legalább két személynek terítenek. Az evőpálcikákat idegen nem érintheti meg, sőt zajt csapni is tilos ilyenkor. A thaioknál nem eszik meg az összest rizst vacsorakor, mert egy keveset a ház szellemének hagynak meg. A kihűlt rizst nem szabad forró rizzsel enni, mert aki így tesz, a következő útja során könnyen eltévedhet. Érdekes szokás, hogy a kínaiak a főzéshez annyi vizet öntenek, hogy ellepje a rizst és a szakácsnő hüvelykujjának a felső ujjpercét.