Woolpit zöld gyermekei

Az angliai Woolpitben napjainkig él egy furcsa történet, miszerint a helybeliek a tizenharmadik században zöld gyermekekre bukkantak a falu határában. A különös történetet több krónikában is feljegyezték.

A zöld színű gyermekek
Ralph of Coggeshall 1210 táján foglalta írásban krónikája történeteit az angliai Essex grófságban található coggeshalli monostorban s feljegyzései között feltűnik egy, mely a szomszédos Suffolk grófságbeli Woolpitben játszódik. A történet szerint 1210-ben a Saint Mary's of the Wolf-pit mellett található bányagödörnél két gyermeket, egy fiút és egy lányt találtak, akinek zöld színű volt a bőre.

A fény nélküli ország
A megszeppent helyiek nem értették, hogy mit mondanak a gyermekek, így tanácstalanságukban a helybeli urasághoz, Richard De Calnehoz vitték őket. A kisfiú és a kislány eleinte csak zokogott és semmit sem volt hajlandó enni, ám amint meglátták a frissen leszedett zöldbabot, jelezték, hogy kérnek belőle. Az elkövetkező hetek során más táplálékot nem is voltak hajlandóak magukhoz venni a gyerekek, így nem csoda, hogy a kisfiú nemsokára meghalt. Az életben maradt lányka azonban szépen fejlődött, sőt lassacskán elvesztette zöld színét. Az uraság és családja szerint a kislány rendkívül zabolátlan teremtés volt.

Később a kislány megtanult beszélni és elmondta, hogy az övéi egy olyan országban élnek, ahol sohasem süt a nap és mindenki zöld színű. Testvérével birkákat legeltettek, s az állatokat követve egyszer egy nagy barlanghoz értek, ahonnan harangszó szűrődött ki. A hang nyomába eredetek és a barlangon át végül egy napsütötte helyre kerültek, ahol a fényességtől megtorpanva leültek a fűbe, ahol a helyiek végül rájuk találtak.

Szent Márton földje
William of Newburgh feljegyzéseiben is feltűnik a történet, ám itt a két gyermek aratás idején került elő, s mindketten életben maradtak és megtanultak angolul. A lány e történet szerint feleségül is ment egy Lynnből származó férfihez, akinek később elmesélte a teljes történetét miszerint az ő országát Szent Márton földjének hívják, s lakói egytől egyig keresztények. Ebben az országban sosem kel fel a nap, de a messzi távolban egy fényességben úszó ország látszik, melyet egy széles folyó választ el tőlük.

Tündérek és koboldok
A krónikákban mindkét történet mint megtörtént esemény van feljegyezve, ám a néprajzi elemzők szerint a furcsa történet a zöld színhez kapcsolódó hiedelmekhez, a tündérekhez és koboldokhoz kapcsolható, ahol a barlang és a földöntúli zene a túlvilágot jelképezi.