Interjú Görög Zitával

Görög Zita, a FEMCAFE FASHION NIGHT háziasszonya az egyik legdivatosabb nő Magyarországon. Modellkarrierje során számos izgalmas élményben volt része, ezekről, és a divatvilág titkairól is mesélt.

Kiskorodban milyen ruhákban szerettél járni? Mikor vált számodra fontossá az öltözködés?

Görög Zita: Édesanyám varrónő volt, méghozzá a legkreatívabb az egész lakótelepen. Ezért az öltözködés nem magam miatt vált fontossá, egyszerűen belejöttem az állandó próbák és fércelés által. Effektív reklám felület voltam, anyukám nem is sejtette, milyen jó marketingfogás volt ez akkoriban! Ha valakinek megtetszett rajtam egy ruha, rendelt belőle magának is. Persze sosem született két egyforma darab, mert anyukám mindig variálta a különböző színeket és anyagokat. Tizenévesen kezdtem el lázadozni a masnik és fodrok ellen, zsákszerű ruhákban jártam, hogy eltűnhessek a fürkésző tekintetek elől. A gimi első évében hirtelen nyúltam tíz centit, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ezért akartam inkább elbújni.

Mostanában milyen ruhákba öltözködsz szívesen?

Görög Zita: A legtöbb stílus bejön nekem. A lényeg, hogy a ruha színes legyen, főleg nyáron. Évek óta nem hordok feketét, kivéve ha a munkám úgy kívánja. Hétköznap általában farmer és pulcsi van rajtam. Imádom a rafinált kis felsőket, amik alapvetően egyszerűek, de a szabásukban mégis van valami huncutság. Az anyagok közül nagyon kedvelem a pamutot, a szatént és a selymet.

Mennyire fontos számodra, hogy mit tartanak divatosnak, trendinek?

Görög Zita: Most már egyáltalán nem fontos. Régen, mikor még modellként dolgoztam, és sokat utaztam, két bőröndöm volt: hiszen ami Milánóban vagy New Yorkban éppen divatosnak számított, azt itthon még nem ismerték. Néha felvettem őket egy-egy buli alkalmával, de az utcán nem szerettem feltűnést kelteni.

Van kedvenc ruhád?

Görög Zita: Nincsen. Biztosan a szakma ölte ki belőlem, de nem ragaszkodom a holmijaimhoz. Volt egy időszakom, mikor villámgyorsan ráuntam a cuccaimra, és elkezdtem őket átalakítani: átfestettem őket vagy gyöngyöztem.

Mennyire fontosak számodra a cipők és a különböző kiegészítők?

Görög Zita: Ugyanannyira, mint a ruhák. Nincsen óriási gardróbom, általában tavasszal és ősszel veszek egy-két új lábbelit, de nem túl drágát, olyat, ami játszótérre is használható! A fellépéseim és a felvételek alkalmával természetesen mindig felöltöztetnek, ez sok terhet levesz rólam. Így nem kell nekem rohangálnom és kitalálnom, hogy mi illik legjobban az adott eseményhez. Persze élvezem a szép ruhákat, de örülök, hogy így több időm marad a fontosabb dolgokra.

Van olyan ruha, amit a karriered során viseltél, és valamiért különösen emlékezetes a számodra?

Görög Zita: Ez egy izgalmas kérdés, van is hozzá egy sztorim. Egyszer New Yorkban léptem fel egy indiai tervező bemutatóján, aki rám szerette volna adni a főruhát. Érdekes ruha volt, legalább húsz kilót nyomott a sok gyöngy miatt. Hirtelen odalibbent egy szőke hajú lány, és hatalmas balhét csinált belőle. Nem akarta megérteni a koncepció lényegét, de a tervezőnek végül sikerült meggyőznie róla, hogy egy indiai esküvői ruhát nem adhat egy szőke hölgyre. Ez a lány Paris Hilton volt. Ekkoriban nálunk még nem volt ismert, én is csak az Iceberg kampányból ismertem, láttam a képét a buszokon. A képaláírásból azt gondoltam, hogy a képet Párizsban, a Hiltonban fotózták, arra nem is gyanakodtam, hogy ő egy létező figura. A hiszti után egyébként elszégyellte magát, és úgy próbálta kompenzálni a dolgot, hogy hetekig hívogatott különböző bulikba. De nem voltunk egy hullámhosszon, így nem kötöttünk barátságot.