Kívánni kell és megadatik - A vonzás törvénye

Az ember azzá válik, amire a legtöbbet gondol, azt vonzza magához, amire a legtöbbször gondol, s azt kapja, amit kért. Sokszor semmibe vesszük a gondolatok erejét, pedig magunk teremtjük meg a saját valóságunkat, méghozzá a gondolataink segítségével.

A vonzás törvénye egy ezoterikus fogalom, amelynek alapelve nem más, hogy minden gondolat rezgéseket bocsát ki magából, aminek a visszhangja pontosan ugyanolyan lesz, mint amilyen a gondolat is: pozitív vagy negatív. Ennek alapja akár a mágneshez is hasonlítható, amikor a hasonló hasonlót vonz magához. Hiszen bármennyire közhelyes hangzik, az életben nincsenek véletlenek. Már a jó öreg Newton is bebizonyította, hogy minden akciót követ egy reakció. Az életben minden, ami velünk történik az igazából az ok-okozati törvény eredménye lesz.

A gondolat, mint mágnes
A gondolat úgy működik akár csak egy mágnes. A két oldal oszlik: piros és kék, pozitív és negatív. A gondolatok irányításához, s működéséhez nincs szükség külön használati útmutatóra, csak a következőt kell megjegyezni: a hasonló hasonlót vonz magához. Pofon egyszerűen hangzik, nem?

Az Univerzum akarata?
Az Univerzum azt adja vissza, amit feléje sugárzunk a gondolati hullámok formájában. Amikor a gondolataink és a hozzá kapcsolódó érzéseink összhangban vannak egymással, akkor pozitív lelkiállapotba kerülünk, s szinte csak úgy sugárzunk az örömtől. Ha jó napunk van, minden a lábunk előtt hever, s minden kívánságunk teljesül. Képesek vagyunk rá, hogy ilyenkor egy legyintéssel kísérve csak annyit mondjuk: „Ma jó napom van.” Pedig ezt is magunknak köszönhetjük. Minden pozitív gondolat kihatással van az életünkre, s befolyásolja is azt, akár csak a negatív társai. Ha éppen a „rossz napom van” korszakunkat éljük, akkor a gondolataink hullámai ütköznek az érzéseink rezgéseivel, tehát nincs összhangban a kettő, s ezért könnyen belső diszharmónia jön létre. Innentől kezdve pedig nincs menekvés, elindulunk a leejtőn, s a rosszat valami még rosszabb követi. Folyamatosan ostorozzuk, s végül belehajszoljuk magunkat egy olyan állapotba, ahol a rossz dolgok még jobban felerősödnek, s szépen lassan kicsúszik a lábunk alól a talaj. Sokan a környezetet hibáztatják mindazért, ami történik, pedig a dolgok mélyére ásva meglátnánk a hiba valódi okozóját: önmagunkat. Persze mindez nincs kőbe vésve, de mindig érdemes a dolgok mögé is nézni. 

Ahhoz, hogy irányítani tudjuk a gondolatokban rejlő energiát, mindig tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy mit várunk valójában az élettől, s összpontosítani az érzéseinket arra, amire igazán vágyunk. Mindent, amit az életben kapunk, értékelnünk kell, lelkesednünk, s hálát érezni iránta. Mert nem csak úgy kapunk valamit az élettől, hanem ki is érdemeljük azt. Hinnünk kell abban, hogy olyan erő van bennünk, amivel képesek vagyunk megváltoztatni azt a világot, amiben élünk. S úgy gondolni erre a világra, mintha mi lennénk a teremtők, s a gondolataink az irányítói a történéseknek. Mert a világ olyan, amilyennek gondoljuk.