Csányi Sándor: "Minden karácsonykor megnézem az Igazából szerelmet"

Csányi Sándorral a karácsonyi szokásokról, az ünnepekre való készülődésről, és az Igazából szerelemről beszélgettünk. Azt is elárulta, hogyan tudta meg, hogy a Mikulás nem létezik.

Hogyan készülődsz a karácsonyra?

Sándor: Szerintem a karácsonyhoz fűződő érzéseink és a karácsonyi készülődés a gyerekkorban a legerősebb. Nem emlékszem, hogy pontosan hány éves koromig gondoltam azt, hogy az ajándékot a Jézuska hozza. Azt viszont tudom, hogy maga a csoda valahogy elképesztően jó volt, hogy nagyon kötődik a békéhez, a nyugalomhoz és a hóeséshez. Az ember év közben csak megy-megy, robotol, csinálja a dolgát, és akkor jön egy pillanat, amikor megállhat, mikor ezt szüneteltetheti. Erre vágyik mindenki. Persze manapság nyomokban sem tartalmaz ilyesmit a karácsony, az összes bevásárlóközpontban meleg van, tömeg, ha gyerek is van, még őt is cipelni kell, az egész néha komplett idegbaj tud lenni. Ahogy nősz ki belőle, egyre nagyobb nyűg és egyre nehezebb. Viszont, ha az embernek gyereke van, akkor máris sokkal jobb. Amikor látod, hogy a gyerek elkezd hinni ugyanazokban, amikben te hittél, akkor visszakapod ugyanazt a csodát, amit átéltél kiskorodban, azzal, hogy átadod valaki másnak.

Hogyan tudtad meg, hogy a Mikulás nem létezik?

Sándor: Szerintem a suliban mondták, de nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy tudom, hogy nincs. De emlékszem például Mikulás napja előtt arra a borzasztó érzésre, amikor azt mondták, hogy feküdjek le aludni, és reggelre lesz ajándék. Ez egy kínzás a gyereknek, egyszerűen nem tud elaludni. Emlékszem, hogy egyszer felébredtem éjszaka, és megláttam anyukámékat a szobámban. Azt mondták, csak bejöttek valamit pakolászni, pedig nyilván akkor hozták az ajándékot. Soha nem értettem, hogyan jut be belülre a Mikulás, és honnan tudja, hogy én mit akarok. Az egész nagyon zavaros volt, de ettől csak még izgalmasabb. Meg klassz szerintem ez az egész Jézuskás dolog: elmagyarázni a gyereknek, hogy most el kell menni otthonról, közben a felnőttek feldíszítik a fát, és mikor visszajön, egyszer csak ott van minden, és nem érti, hogyan. Nagyon jó, mikor ez a csoda még jelen van az ember életében.

Van valami különleges karácsonyi szokásod?

Sándor: Van egy baráti házaspár, akikkel már harmadik vagy negyedik éve minden évben megnézzük az Igazából szerelmet. Mindig karácsony másnapján vagy harmadnapján, ez meg van beszélve, az a nap szigorúan ezzel telik. Ez a biztos pont a karácsonyban: megnézzük, és mindig ugyanúgy röhögünk rajta. Egyébként meg játszom, 25-én már előadás van, úgyhogy a karácsony nekem nem három nap, csak egy.

Mi nálatok a menü karácsony este?

Sándor: A hagyományos karácsonyi ételek. Halászlé, teljesen klasszikus.

Mit szeretnél idén karácsonyra?

Sándor: Semmit. Az a helyzet, hogy nekem elég nehéz ajándékot venni, mert nem nagyon van szükségem semmire. Nem igazán szoktam tárgyakra vágyni. Egy-két pici dolog tök jó tud lenni, a konyhai cuccokat például szeretem, de abból is megvan már mindenem. Borzasztó vagyok ebből a szempontból. Idén egyébként egy különleges programhoz is csatlakoztam, ami egy szuper kezdeményezés, mert verses ajándékozással kapcsolatos. Pindroch Csabával és Gubás Gabival mondtunk fel néhány verset, amit egy weboldalon keresztül lehet továbbítani. Annyira sok embernek kell ajándékot venni, és annyira nehéz kitalálni, hogy kinek, mit veszel, ez viszont nem kerül egyetlen fillérbe sem és mégis maradandó, és mégis jobb, mintha valaki megint zoknit kap. Verset ajándékozni szerintem szép gesztus, mert verset olvasni is olyan, mint nézni Messit, amikor focizik. Az ember ilyenkor érez rá, hogy de jó dolog is embernek lenni, milyen büszkék lehetünk ezekre az óriási teljesítményekre. Nekem Pilinszky személyes kedvencem.

A legtöbb embernek ez a kedvenc ünnepe. Neked is?

Sándor: Igen, szerintem is ez a legjobb. A húsvét is jó, azt is szeretem, de azért egyértelműen a karácsony nyer. Egyrészt mert hosszabb, van három munkaszüneti nap, kivéve ugyebár a színészeknek. Meg a karácsonyhoz hozzátartozik, hogy elutazunk, vidékre megyünk, összejövünk a szülőkkel. Nagyon jó ünnep, szeretem.