Összeszokás a szokások árnyékában

Lakva ismerszik meg az ember, tartja a mondás, nem is véletlenül. Vannak ugyanis olyan apró – sőt néha nem is olyan apró – dolgok, amelyeket csak az együttlakással és az idő előrehaladtával tapasztalunk meg párunkról, s olykor magunkról is.

Sok kicsi sokra megy
Miért nem akasztja be a kabátját a szekrénybe ahelyett, hogy az előszobában a fogasra tenné? Miért nem a mosogatóba teszi a tányért, hanem mellé? Klasszikus: miért nem hajtja le a WC-ülőkét?

A férfiak minden bizonnyal rávágnák, hogy ők sem szólnak nekünk azért, mert lehajtva hagyjuk. Nos, bár ez utóbbi állítás valószínűleg igaz is, nem szabad elviccelni a kérdést. Az ilyen apró-cseprő ügyek ugyanis idővel felhalmozódnak, és lavinaként zúdítják őket egymásra a nemrég még boldog, közös életet tervező párok.

Szóljunk - de nem mindegy, hogyan
Ha el akarjuk kerülni az ebből adódó konfliktusokat, mindenképpen szóljunk a társunknak, ha valami „szúrja a szemünket”. Fontos, hogy ne csak a nemtetszésünknek adjunk hangot, hanem beszéljük meg a miérteket is. A férfiak a nőkkel ellentétben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a logikai kérdésekre, mint az érzelmi dolgokra, így mi is ennek megfelelően állítsuk fel az érvrendszerünket. Ha például bejön a lakásba koszos cipővel, ne szedjük le egyből a fejét a párunknak. Inkább kérjük meg, hogy vegye le a cipőjét, mert csak behozza a sarat, nekünk pedig ki kell takarítani utána, ami plusz munkát jelent. A tiszta lakás pedig már mindkettőnk érdeme, ezért amit tehetünk azért, hogy a tisztaságot megőrizzük, azt tegyük is meg. Ez csak egy egyszerű, de tanulságos példa arról, hogy veszekedés nélkül is előhozakodhatunk a problémákkal.

Ne csak tőle várjuk a csodát
Ha a párunk egy szokása csak szimplán számunkra zavaró, de „társadalmilag elfogadott” – például hogy hol nyomja meg a fogkrémes tubust – , akkor se söpörjük félre a gondokat, inkább magyarázzuk el, hogy az számunkra miért fontos, és hogy figyeljen oda a jövőben. Ha megszokásból cselekszik, akkor sem kell megszakadnia ahhoz, hogy teljesítse a kérésünket, csak egy kis változtatást várunk tőle.

Persze ő is teljes joggal mondhatja majd azt, hogy ne hagyjuk a hajunkat a fésűben, vagy a mosdókagylóban és hasonlókat. Igaz, hogy neki is oda kell figyelnie arra, hogy mit csinál, de a kölcsönösség érzése könnyen feledteti ezt a terhet bárkivel - még az olykor makacs háziúrral is.