Szépségápolás bármi áron

A múltban a nők nem riadtak vissza a veszélyes, sőt gyakran gusztustalan módszerektől, ha a külsejükről volt szó.

Manapság sokan igen messzire hajlandóak elmenni, ha szépségápolásról, vagy divatról van szó. A sminkeléstől kezdve a plasztikai sebészetig milliókat költünk a külsőnkre. Nem is beszélve arról a számtalan óráról, amelyet azzal töltünk, hogy szépségápolási trükköket és tanácsokat próbálunk beszerezni a barátnőktől, fodrásztól, magazinokból, weboldalakról…

De vajon mit mondanak majd a jövő generációi a mostani szépségápolási technikákról? Lehet, hogy annyira nevetségesnek, sőt ijesztőnek tartják majd őket, amennyire számunkra furának tűnhet néhány régi módszer.
Íme, egy-két rémisztő trükk a múltból, amelyekkel a nők szépülni akartak, annak ellenére, hogy egy részük hányingert, orrvérzést, vagy akár halált okozhatott.

Vörös haj mindenáron: I. Erzsébet uralkodása alatt (1558-1603) az angol nők mindent megtettek érte, hogy leutánozzák szeretett királynőjüket, és hozzá hasonló vörös hajkoronával büszkélkedhessenek. Persze akkoriban nem ismerték a mai, modern hajfestési technikákat, a vörös színt így egy fura keverékkel próbálták létrehozni: égetett mész, kén és víz egyvelegét kenték rá a hajukra és a parókáikra. Az sem zavarta őket, hogy ez a keverék sokuknál fejfájást, hányingert és rendszeres orrvérzést idézett elő.

Egyiptomi sminktippek: Egyiptomban mind a férfiak, mind a nők rézércet használtak a szemük sminkelésére. Ez senkinek nem ajánlatos, mivel ha valaki hosszú időn keresztül rendszeresen így tesz, a kóma, vagy a halál bekövetkezése sem kizárt.

Hajnövesztés: az ókori görögök úgy tartották, hogy az állati zsírok, és egyéb émelyítő anyagok, (mint például a vizelet) az egyszerű megfázástól kezdve a kopaszodásig mindenre gyógymódot jelentenek. A férfiak gyakran állati zsírból készítettek kenőcsöt, amit aztán a fejükre kentek, hogy a hajnövekedést elősegítsék.


Vörös ajkak: Kleopátrának még nem adatott meg, hogy vörös rúzst vásároljon magának, de megoldotta a problémát, és elkészítette saját ajakpirosítóját. Összenyomott hangyákat kevert össze bogárvérrel, valamint méhviasszal, és már készen is volt. Kérdés, hogy Julius Caesar és Marcus Antonius mit szóltak mindehhez, mikor szájon akarták csókolni az uralkodónőt.

Fiatalító fürdők: az ókori görögök és rómaiak rengeteget tettek azért, hogy megőrizzék fiatalságukat. A krokodil ürüléket orvosi célokra is felhasználták, de a fürdővizükbe is belerakták, mivel úgy tartotta a szokás, hogy a hüllők ürüléke megfiatalítja a bőrt.

Parókák: A parókák egészen sokáig divatban voltak, a 18. századra pedig már a nagy és bonyolult parókák számítottak trendinek  (Gondoljunk csak Marie Antoinette-re).
Disznózsírra volt azonban szükség, hogy ezek a díszes hajkoronák a helyükön maradjanak. Sajnálatos módon a disznózsír odavonzotta a tetveket és egyéb élősködőket. Sőt, néha még egy ketrecet is a nő feje köré kellett rakni, hogy távol tartsa a patkányokat.

Mondják, hogy a szépségért meg kell szenvedni, de azért mindennek van határa. Legközelebb, ha a szempillaspirálért nyúlunk, vagy beleöntjük a jó illatú, kókuszos fürdőolajat a kádba, gondoljunk az ókori görögökre, és arra, hogy nekünk milyen jó dolgunk van!