Miért házasodunk később?

Az anyagi támasz hiánya
Vannak, akik szeretnének már férjhez menni, és a párjuknak sincs ellenvetése, mégsem vehetik fel a kiszemelt, hófehér álomruhát. Ennek nagyrészt anyagi oka van: nem engedhetik meg maguknak, hogy a hozzájuk legközelebb álló, több tíz főt megvendégeljék, a megfelelő termeket lefoglalják, vagy kifizessék a zenekart.

Mindig közbejön egy aktuálisan fontosabb pénzt igénylő helyzet: oktatás, nagyobb lakás, már régóta vágyott, és jól megérdemelt nyaralás, vagy a kicsi… Ördögi kör, hiszen egy esküvő nem öt fillér, az ember élete azonban nem állhat meg pusztán azért, hogy a számára egyik legemlékezetesebb napon arra ügyelve közeledhessen az oltár vagy az anyakönyvezető elé, nehogy megbotoljon valamiben.

A motiváció hiánya
És természetesen ott vannak azok az emberek is, akik sem most, sem később nem szeretnének semmilyen esküvőt, még a gondolatra is hideg futkos a hátukon. Ez nem biztos, hogy azért van így, mert még nem érzik magukat készen rá, vagy éppen nem a tökéletes személy mellett élnek. Egyszerűen régimódinak, fölöslegesnek tartják a házasság intézményét: gondolj bele, mennyit lehet azt hallani, hogy „papír nélkül is szeretjük egymást”… Ez viszont nem jelenti azt, hogy az egész életük kitolódik pár évvel; egyszerűen csak átugranak egy lépcsőfokot, s anélkül folytatják a közös életüket.

A jó és s rossz oldala
Ezt a jelenséget nem lehet csak feketén vagy csak fehéren lehet megítélni, sokkal összetettebb annál. Egyrészt fontos, hogy az ember készen álljon a házasságra, egy ilyen nagy dolgot egyszerűen nem lehet elsietni. Nem is érdemes; ha a házasság gyenge lábakon áll, nem csak egy óriási, felesleges körként díszeleg majd életünkben, hanem több ember jövőjét is tönkre teheti. Másészt azonban az idő nem áll meg, hamarosan ott fogunk tartani, hogy harmincöt előtt nincs esküvő, negyven éves korunkig pedig nem is szülünk, és hatvan évesek leszünk, amikor szeretett első szülöttünk még csak húsz. És mégis ki szeretné bottal a kezében dédelgetni az unokáit?