Bombasiker: A női rockzene úttörői

Ma már megszokottá váltak a női zenekarok, de ahogy régen a főzésen és gyereknevelésen kívül nem sok joga volt a szebbik nem képviselőinek, a zenekarokban sem volt megszokott a jelenlétük. Aztán jött a Runaways, ami mindent felforgatott…

A ’70-es években a nőket maximum a konyhában vagy az ágyban tudták elképzelni, de semmiképp sem elektromos gitárral a kezükben. Sok lány ábrándozott zenei karrierről, amint az akkori rockzenekarok példáját követve ugrál a színpadon, de csak egy merte megvalósítani az álmát:

Joan Jettnek hívták, aki nem törődve a gitártanár vagy a ruhabolt eladójának véleményével, erősítőre kapcsolta gitárját vagy épp férfi bőrszerkót vásárolt magának. Rosszalló és lenéző tekintetek kereszttüzében csinálta mindazt, ami a legtöbb lánynak eszébe sem mert jutni, míg a női rockzene úttörőjeként már őt kezdték utánozni.

Siker férfiak nélkül
Kim Fowley-val, a híres producerrel karöltve csak női tagokból álló zenekart alapított és elindult a rockzene forradalmasítása, hogy bebizonyítsák, nincs szükség férfiakra ahhoz, hogy sikeresek és elismertek legyenek. Hihetetlen pályafutásuk ellenére mégsem cseng mindenki fülében ismerősen a Runaways név, hiszen a zenekar alakulása után négy évvel fel is oszlott, de nagyrészt nekik köszönhetjük, hogy ma a nők is teljes joggal őrültködhetnek a világ bármely színpadán. Persze csak ha nem dobálják meg papírgalacsinokkal, ahogy annak idején Cherrie Currie-vel tették, a Runaways későbbi énekesnőjével.

Dallamos és alliteráló neve megihlette a csapat producerét, így született meg egyik legnagyobb slágerük, a Cherry Bomb, amely úttörő módon pár nap alatt körbejárta a világot, szókimondó és lázító dalszövegével pedig Amerikától Japánig osztatlan sikert aratott a fiatalok körében.