Amiért mindenki imádja Harry Pottert

J. K. Rowling nevét és Harry Potter világát mára már mindenki ismeri, aki nem a könyvből, az a filmből, így vagy úgy, de mindenki hallott már róla. Mi is ennek a nagy rajongásnak és sikernek az oka tulajdonképpen?

Az elmúlt tizennégy évben rajongók millióit hódította meg Harry Potter, a varázslótanonc története. Igazi sikertörténet ez, mind a történet főhősének, mind a megalkotójának. Mikor 1997-ben megjelent a könyv, a nyolcadik kiadót járta meg, mire megjelent a történet utolsó, hetedik kötete, addigra az első napon 11 millió példány kelt el. Az első hét kiadó azóta talán el is gondolkodott munkatársaik rátermettségén. Harry Potter mára több, mint 5 milliárd dolláros iparág, az összes kiegészítőkkel együtt.

Sokan nem értenek egyet ezzel a nagy őrülettel, vagy azért, mert még nem olvasták, vagy azért, mert saját korlátaikba ütközve lázadnak valami ismeretlen iránt, és nem is hajlandóak nyitottnak lenni. Nyilván nem véletlenül áll olyan közel több millió emberhez, hogy kihez miért, vagy miért nem az más kérdés. Nem mindenki tud azonosulni egy ilyen fantasztikus világgal, akinek viszont van hajlama, annak a Rowling által megalkotott világ egészen rendkívüli. A titka többek között abban rejlik, hogy a mi saját végtelenségig reális, emberi világunkba helyez egy olyan elrejtett világot, melyben bármi lehetséges és minden a varázslat köré épül.

Ahogy haladunk a történetben, úgy lesz egyre bonyolultabb és rejtélyesebb, de úgy tisztul a kép is, ahogy fény derül az összefüggésekre. Az első rész még bőven egy gyermekeknek szánt meseregény, de tele van olyan elemekkel, amik egy felnőtt számára is érdekessé teszik a történetet. A negyedik könyv az igazi fordulópont, ami lefekteti, hogy merre halad a történet, és nyilvánvalóvá válik, hogy korántsem egy egyszerű gyermektörténetről van szó. Bár a szerző már az első könyv kiadásánál tudta, hogy mi lesz a történet végek, az olvasóknak hosszú utat kellett bejárniuk, hogy a negyedik résztől egyre izgalmasabb kalandokban részt véve fejthessék meg a rejtélyeket.

Sokan kritizálták a filmeket, amiért nem olyanok, mint a könyv, mindössze azért, amiért az almának sincsen béka alakja. A kettő teljesen más műfaj, és aki olvasta a könyveket az tudhatja, hogy annyi információt nem lehet egy filmbe belesűríteni -főleg az utolsó rész esetében, amit pont ezért ketté is kellett bontani. Sajnos az sem tett jót, hogy az első és a második részt Hollywood jól bejáratott gyermekfilm rendezője Chris Colombus rendezte, majd még két rendezőt élt meg, így nem lehetett egy egységes sorozatot létrehozni. Az ötödik film, végre megkapta a neki kijáró rendezőt, David Yates személyében, aki végre abba az irányba vitte a filmet, amerre kellett, hogy igazán kiteljesedhessen.

Ez persze azzal járt, hogy igencsak elsodródott a gyerekfilmtől, ahogy a könyvek is a gyerekregényektől. Yates keze alatt már nem csak a látvány lett az első számú szempont, de nagy hangsúly helyeződött a lelki folyamatokra is, így a történet is sokkal érthetőbb és átélhetőbb. Különösen így van ez a befejező rész első felével, amiben az elég erős történelmi utalások segítségével próbálják érzékeltetni a párhuzamokat, és a szituáció erősségét.

Mindenki saját maga dönti el persze, hogy részese akar lenni vagy sem, de az biztos, hogy még jó pár évtizedig nem lesz még egy ilyen.