Az új vírus: Való Világ, ami megfertőzte egész Magyarországot

Egyesek szerint a Győzike show után Magyarország újabb szégyene, mások szerint az egyetlen nézhető tévéműsor. Bármelyik tábornak legyen igaza, az biztos, hogy a Való Világ jó ideje a legnézettebb műsor hazánkban.

Amikor elkezdődött, sokan kétkedve fogadtuk a régi-új műsort, azt gondolhattuk, pár éve még nagy siker volt, de mostanra lejárt az ideje, ma már másra van igénye a nagyérdeműnek. Kezdetben nem is volt rekordokat döntögető nézettsége a műsornak, a legtöbben a beköltözések után kezdtek bekapcsolódni. A beszavazó show-k idején még azon törtem a fejem, hogyan szavazhatnak bizalmat és pénzt olyan embereknek, akiket nem ismernek, hiszen egy 5 perces bemutatkozó kisfilmből nem sok minden derülhet ki a leendő VV sztárok igazi személyiségéről, sőt a megismerésük után sem igazán értettem, kik azok a fanatikus nézők a családtagokon kívül, akik sms-ek százait dobálják a beköltözőkre.

Aztán amikor már a csapból is a Való Világ folyt, és a különböző Való Világra épülő műsorokból szinte egy egész Való Világ iparág volt kialakulóban, én is kénytelen voltam megnézni egy-két részt (elismerésem annak a tévénézőnek, akinek eddig sikerült elkerülnie a Való Világ őrületet), és annak ellenére, hogy még mindig kétkedéssel fogadtam a műsort, egyre gyakrabban kapcsoltam be a tévét este 7 órakor, és szép lassan én is beadtam a derekam. Nem tehettem mást, úsztam ezzel a megállíthatatlan Való Világ árral, de ez az ár azért tetszett, mert miközben tudtam, hogy már több csatorna is, és minden médiatermék próbálja letuszkolni az összes tévénéző torkán a Való Világot, én választottam ezt a műsort, hogy esténként kikapcsolódjak egy órácskára. Nem gondoltam volna, de megszerettem a karaktereket, a mindennapi csattanót, ahogy a szerkesztők kétségbeesetten találnak ki feladatokat a játékosoknak, hogy ne aludjanak egész nap, és ahogy a bezártság hatására egy félredobott galacsinból egy valódi problémát is megirigylő botrányt generálnak.

Sokakat foglalkoztat, hogy mi lehet a titka a Való Világnak azon túl, hogy mostanság a kereskedelmi médiacsatornák valóban nem büszkélkednek a legnézhetőbb műsorokkal. Mi lehet az oka annak, hogy kicsiket-nagyokat nap mint nap leültet a tévé elé? A Való Világ 4 kezdetekor Stohl Andrásnak volt egy igazán frappáns megjegyzése a valóság showk-kal kapcsolatban, ami magyarázatot is adhat a műsor elsöprő sikerére: "Egy szappanopera akkor jó, ha olyan, mint az élet, az élet (jelen esetben a valóságshow) pedig ha olyan, mint egy szappanopera."  Valóban, egy szappanoperát azért szeretünk annyian, mert olyan élethelyzeteket mutat be, amikkel a való életben is találkozhatunk, olyan problémákat érint, ami mindannyiunkat érinthet, ezért könnyen azonosulni tudunk a szereplőkkel, a környezettel, a történettel. Ahogy a szappanopera, a valóságshow-k is ugyanazért okoznak függőséget, és válnak a mindennapi életünk részévé: Tele vannak fordulatokkal, izgalommal, szerelemmel, szenvedéllyel, vitával és feszültséggel. Egy valóságshow tehát lényegében ugyanazokat a témákat öleli fel, amiket a szappanopera: a mindennapi élet témáit, amikbe könnyen bele tudjuk élni magunkat.

Ahogy Stohl András mondotta, egy szappanopera akkor jó,  ha olyan mint a való élet, mégsem azonos teljes mértékben a mindennapokkal, hiszen ahhoz, hogy nap mint nap leültesse a nézőket a tévé elé, izgalmasnak, fordulatosnak és persze kiszámíthatatlannak kell lennie. A szappanopera összes fogását kiismerhettük már, minden epizódnak van egy csattanója, amit a következő részre hagy, hogy legyen min izgulnunk egy egész napig, és másnap is érdemes legyen bekapcsolni a tévét, mégis az alapkonfliktus, a szereplők mindig ugyanazok, a karakterek pedig a való élet karakterein alapszanak. Nagyjából ezen az elven építkezik a Való Világ is, mindenki megtalálhatja a kedvencét a játékosok között, és a szerkesztők mindennapra időzítenek egy újabb botrányt, feszültséget vagy vitát, aminek az egész nap vetített előzetesei még a legelszántabb, az ilyen műsorokat elítélő tévénézőket is arra sarkallják, hogy titokban meglessenek egy adást, és onnantól fogva mindennap ugyanúgy megtegyék ezt, legyen az orvos vagy takarítónő, iskolás vagy nyugdíjas, minimál bérből élő vagy a felső tízezer tagja (Azért merek ilyen példákat felhozni, mert meglepő, de mindegyikkel találkoztam már). Ma már azon sem csodálkozok, ha hatvanan túli „öregapók” telefonálnak be az éjjeli BeleValóVilág műsorába, vagy épp skype-on jelentkeznek be az adásba.

Az újításokon túl azért van, ami soha nem változik: a műsor tematikáját, szabályait nem írták át, az emberek pedig továbbra is imádnak kukkolni. Sok ismerősöm például akármennyire is romboló, butító műsornak tartja, amit senki nem néz, mégis mindenki tudja, mi a legújabb botrány a villában, szóval még velük is előfordul, hogy „véletlenül” belefutnak, és úgy marad a tévé, állításuk szerint viszont csak azért nézik, mert kíváncsiak, mit hoz ki az emberekből a bezártság.

De vigyázat! Ha valaki egyszer megnézte, másnap is érdekelni fogja, mi történt a kavarógép Olivérrel, az örök vesztes nőcsábász Alekosszal vagy a - szó szerint- nagyszájú Szandikával, és egy óvatlan pillanatban azt vesszük észre, hogy az online kérdésekkel, betelefonálásokkal együtt mi is a részeseivé váltunk a Való Világ iparágának, és hipnotizált állapotra emlékeztető örömmel kapcsoljuk be a tévét esténként. Viszont egy fontos észrevétel erejéig megjegyezném, hogy a Való Világ-őrület nem a legszerencsésebb a nagy hajtás kellős közepén, például vizsgaidőszakban, projektleadáskor, mert egy felettünk álló erő - nevezzük RTL Klubnak, vagy csak a Való Világnak - akaratunkon kívül is meg fogja nézettetni velünk a luxusbörtönről szóló szappanopera legújabb epizódját.