Haj-SOS!

A haj nem élő szerv, mégis egy olyan külső tulajdonságunk, amit rögtön észrevesznek, megnéznek rajtunk. Ha szép és „életteli”, akkor azért; ha fénytelen és egészségtelen, akkor azért. Fontos tehát, hogy megfelelően ápoljuk, hogy mindig előnyös képet sugározzon rólunk, de mit tehetünk, ha már bekövetkezett a haj-baj?

Elsőként legyen szó arról a rendellenességről, amiről leginkább tehet a haj viselője: a hajtöredezésről. Természetesen léteznek olyan esetek, ahol egyértelműen öröklődés miatt alakul ki, ilyen például a gyöngyfűzérszerű haj, amit onnan ismerhetünk fel, hogy a hajszál vastagsága szakaszonként változik, ezzel „gyöngysor” hatást elérve. Ez egy keratinképződési probléma, melynek következtében a hajszálak könnyen letörnek, ám nem igazán lehet tenni ellene. Az úgynevezett csíkos haj szintén önhibánkon kívüli – szintén keratinképződési – zavar, mely során sötét és világos színek váltogatják egymást egy hajszálon belül.
A csomós hajtörés és a hajrepedezés viszont már tulajdonképpen a mi hibánk, ennek megfelelően ezekkel találkozhatunk a leggyakrabban: a csomós hajtörés során a hajszálak végén kis világos gubancok keletkeznek, amik mentén a hajszálak könnyen eltörnek. A hajrepedezés hosszanti irányban történik: a szálak vége seprűszerűvé válik, ezek az apró szálak pedig könnyen leválnak. Ezeket a problémákat kémiai és mechanikai behatások okozzák: például a hajfestés, a hajszőkítés, valamint a hajvágás (főleg borotvával). Kérdés, hogy mi lehetne erre a megoldás, hiszen hajat vágatni kell, aki pedig festeti a haját (márpedig a nők túlnyomó többsége festeti) az tudja, hogy azt is „kell”. Csak annyit tehetünk, hogy nem túl erős kémiai anyagokkal nyúlunk a hajunkhoz, nem festetjük olyan gyakran, ha pedig hajvágásról van szó, melegollós vágást kérünk. Ez egy viszonylag új innováció: az olló élei elektromosan fel vannak melegítve, ezért a hajvégeket „lezárja”, hogy a természetes nedvesség a hajszálakban maradjon.

A hajkorpásodás komoly probléma, ráadásul nem szabad összetéveszteni az úgynevezett „száraz” és „zsíros” korpát: a száraz korpa kellemetlen, mert a zsírhiányos fejbőr miatt a rajta képződő szaru állandóan hullik. Lehet alkati tulajdonság is, ám mindenképpen segítenek a célzottan erre a problémára megalkotott hajmosó-, hajápolószerek és a pakolások, valamint a ritkább hajmosás is. A zsíros korpa keményebb dió, mert zsíros fejbőrrel jár együtt, ezért az elhalt szarulemezek (azaz a korpák) nem tudnak lehullani, a fejbőrhöz tapadnak, ami így nem tud „lélegezni”. Hámoldó pakolásokat kell alkalmazni, súlyosabb esetben pedig orvoshoz fordulni, mert végső esetben kopaszságot eredményezhet.

A hajhullás kevésbé érint minket, nőket, mint a férfiakat, a szerencsétlenebbek mégis találkozhatnak vele. Teljesen normális, ha hajmosás közben egy kis csomónyi haj gyűlik össze a lefolyóban: a hajszálak 2-6 évig növekednek, utána pedig – rövid átmeneti szakasz után – 2-6 hónapig pihennek, amikor a fejen lévő hajszálak általában 5-10%-a van nyugalmi szakaszban. Ez napi körülbelül 100 szál kihullását jelenti, ha viszont ez a hajvesztés tovább elhúzódik vagy több hajszál kihullásával jár, kezdhetünk aggódni. Ha tüneti hajhullásról van szó, a gyógyulás után a hajszálak is újra növekedésnek indulnak, a végleges kopaszság azonban sajnos csak lassítható folyamat: fejmasszázzsal, erre a célra kifejlesztett hajápoló-, hajpakolószerekkel.

Fontos tehát, hogy megfelelően ápoljuk hajunkat, ha viszont valami el nem múló rendellenességet észlelünk, keressünk fel egy orvost, aki segíthet leásni a probléma gyökeréig.