Romantika a Loire-völgyében

Európa egyik legromantikusabb országának még romantikusabb védékén, a Loire mentén található kastélyok lélegzetelállító látványa egy életre szóló élményt nyújt.

A Loire völgyét szokás úgy is emlegetni, mint Franciaország kertjét, és a francia nyelv bölcsőjét. De talán a kastélyinak köszönheti leginkább hírnevét. 2000 decemberében az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította a Loire völgyének középső részét, a Maine és Sully-sur-Loie közötti területet.
A völgy több mint 300 csodálatos kastéllyal büszkélkedhet, a legkorábbiak a 10. századból valók, amelyeket az ország megerősítésére építettek. Amikor a király elkezdte megépíttetni a saját kastélyát a térségben, a nemesség sem akart távol maradni királyától –nyilvánvalóan politikai okokból kifolyólag-, így saját maguk is a völgybe helyezték át rezidenciájukat. Az egyre népszerűbb völgy, vonzani kezdte a kor legnagyszerűbb kertépítőit. A 16. század közepén I. Ferenc ugyan visszahelyezte székhelyét Párizsba, de a francia arisztokrácia nagy része továbbra is itt töltötte ideje túlnyomó részét.

A völgy egyik legnagyobb, legismertebb és talán az egyik legcsodálatosabb kastélya a Chambord. Egy erdő kellős közepén található vadászkastély, mely a mai napig betölti funkcióját. Körülbelül 180 kilométerre található Párizstól délre, a világörökség részévé nyilvánított területen. Stílusában kívül-belül a francia reneszánszt tükrözi, letisztult, szép motívumokkal. Nagyságát tekintve, 156 méter hosszú, 117 méter széles, és összesen 440 szoba található benne. A kastélyt, egy hatalmas nemzeti park övezi, melyet egy 32 kilométeres fal vesz körül.  A Párizs nagyságú nemzeti park különleges növényi- és állati fajokban is gazdag. A kastély egy tradicionális erőd torony köré épült, de maga Chambord nem erődnek épült.
A Chenonceau névre hallgató kastély, a francia kastélyok másik gyönyörű példája. A Cher, a Loire egyik mellékfolyója mentén található. Hat hölgy kastélyának is szokták nevezni, mivel ennyi úrnőt élt meg a történelme során. Az első hozzá kapcsolódó hölgy az építtető maga, kinek férje a király mellett töltött be magasabb tisztséget. Az építkezést feleségére, Catherinre hagyta, aki lebontatta az itt álló régi erődítményt, és egy malom helyére építtette a kastélyt, a folyó egy szigetecskéjére. A négy sarkán tornyokkal megerősített, kétszintes kastélyban a központi folyosóról mindkét szinten a négy sarkon nyílnak a szobák. Catherine és férje halála után a kincstár kaparintotta meg az épületet, majd II. Henrik szeretőjének ajándékozta, de Henrik halálakor felesége, Medici Katalin elkobozta és megkezdődött Chenonceau fénykora. A kastély főbejárata egy rácsos díszkapu, ahonnan platánfákkal szegélyezett sétaút vezet a felvonóhídhoz, ezen keresztül lehet bejutni a négyszögű elővárba, amelyből mára csak a vizesárokkal körülvett őrtorony maradt meg. Az elővár két oldalán egy-egy franciakert terül el. A donjon mögötti teraszon és az utána következő újabb hídon át lehet bejutni a kastélyba. A bejárati csarnok csúcsíves. Innen nyílik az őrség terme, ahonnan át lehet jutni az épületből kiugró, kétszintes kápolnához.
Amboise történelmi városának kastélya már a 6. században állt, de csak a 15. században került királyi tulajdonba. Egy hegyfokra épült a Loire partján, hogy irányítani lehessen egy stratégiai gázlót, amit később egy híddal helyettesítettek.  Virágkorát I. Ferenc uralkodása alatt élte, aki folytatta a már elődei által megkezdett átépítéseket, reneszánsz mintára. Ferenc annyira megkedvelte a reneszánsz művészetet, hogy 1516-ban meghívta udvarába az akkor 64 éves Leonardo da Vincit. Leonardo három évet töltött az alig fél kilométerre található villában (Clos Lucé), majd halála után a kastély kápolnájában helyezték örök nyugalomra.