Ugrásszerűen emelkedhet a pályára állított műholdak száma, ami nagyon komoly fenyegetést hordoz magában a tudósok szerint

Zavarhatja az űrtávcsövek csillagászati észleléseit, és módosíthatja az űrben készült felvételek minőségét, hogy a következő években robbanásszerűen emelkedhet tovább a pályára állított műholdak száma – hívták fel a figyelmet az amerikai űrügynökség (NASA) csillagászai egy szerdán, a Nature című folyóiratban megjelent tanulmányban -írja az MTI.

Nagyon komoly fenyegetés

Az utóbbi hat évben – 2019 óta – 2 ezerről 15 ezerre emelkedett az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdak száma, de a közeljövőben ennél sokkal nagyobb arányú emelkedés várható. Ha sikerül megvalósítani az összes jelenleg tervezett projektet, 2040-re összesen mintegy 560 ezer műhold keringhet az űrben.

A kutatók megvizsgálták, milyen hatással járna ennek a több mint félmillió műholdnak a fénykibocsátása négy űrtávcső működésére. Alejandro Borlaff, a NASA Ames Kutatóközpontjának munkatársa, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta: arra jutottak, hogy a pályára állított műholdak számának ilyen nagyarányú növekedése „nagyon komoly fenyegetést” jelent több űrteleszkóp munkájára nézve.

Az eredmények szerint a NASA SPHEREx űrteleszkópjával, az Európai Űrügynökség (ESA) tervezett ARRAKIHS missziója keretében, illetve Kína jövőbeli Hszüntian űrtávcsövével készítendő felvételek mintegy 96 százalékát, míg a Hubble űrteleszkóp felvételeinek mintegy harmadát módosítaná a műholdak által kibocsátott fény visszaverődése.

Borlaff rámutatott, hogy mindez káros következményekkel járna a tudományos kutatás minden ágára.

Ez lehet a megoldás?

Képzeljük csak el, hogy egy olyan aszteroidát kellene megtalálnunk, amely esetleg veszélyt jelenthet a Földre. Mivel egy elhaladó aszteroida pont úgy néz ki, mint egy keringő műhold, a kettőt nagyon nehéz lenne megkülönböztetni egymástól – fejtette ki a kutató.

Más, a Földtől 1,5 millió kilométerre levő stabil pályán keringő űrtávcsövekre, például a James Webb űrteleszkópra nincsenek hatással a műholdak.

A tanulmány szerint a műholdak okozta gondokra megoldást jelenthet, ha ezeket az űreszközöket az űrteleszkópokénál alacsonyabb pályára állítanák, ám ez viszont azzal a veszéllyel jár, hogy károsíthatják az ózonréteget. Így a kutatók szerint a leglogikusabb – bár a mesterséges intelligencia szárnyalása tükrében eléggé valószerűtlen – lépés az lenne, hogy ne küldjenek az űrbe ilyen nagy számban műholdakat.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a műholdak egyre nagyobb mérete is problémát jelent. Szabad szemmel a 100 négyzetmétert meghaladó felszínű műholdak olyanok, mint a legnagyobb fénnyel ragyogó csillagok az égen. De már léteznek tervek 3000 négyzetméternél is nagyobb műholdak indítására, és ezek az óriások olyan fényesen láthatóak is lehetnek majd, mint egy bolygó.

Leadfotó: 123rf