Fata Morgana - egy jelenség az óceánon, amelytől sok hajós retteg

Semmi extra, csak más a szárazföldi és az óceáni változat

Ahogy Jill Coleman, a Ball Állami Egyetem légköri tudósa a National Geographic-nál nyíltan kijelenti: "Ezt felsőbbrendű délibábnak hívják, ami csak azt jelenti, hogy felfelé vetülő délibáb". Köszönjük. Ahogy Wired elmagyarázza, egy kiváló délibáb - amit fata morganának neveztünk el - akkor jelenik meg, amikor a hidegebb hőmérsékletek melegebb hőmérséklet alatt lebegnek, amelyet "termikus inverziónak" neveznek. Egy távoli objektumból származó fény, még a Föld görbületének látható határán túl is áthalad a hidegebb, sűrűbb levegőn, és megtörik. Szemmel nézve lebegő, távoli tárgyakat látunk.

Az I. században még idősebb Plinius, római természettudós rendezte a Föld egész görbületét úgy, hogy a szemén és a trigonometrián kívül többet használt. Amint azt az Earth Science számításai mutatják, három méter magasan a Föld görbülete csekély 6,2 kilométeren "elzárja" a látást. Ha a görbület másik oldalán lévő tárgy elég közel van a határhoz és elég magas, akkor egyébként is láthatjuk - például egy hegyet. Természetesen a 17. századi tengeri lakosok nem feltétlenül értettek sem Plinius munkájához, sem a tudományos forradalomhoz. Ahogy a Safety 4 Sea írja, amikor meglátták a távolban levő hajó kissé lebegő, hullámzó képét, amely látszólag akarva-akaratlanul tűnt fel, azt gondolták, hogy ez egy vízbe fulladt legénység állandóan barangoló szellemhajója.

Ami a "fata morgana" kifejezést illeti, a normannoknak (Franciaországban élő vikingek) köszönetet mondhatunk, akik Arthuriai meséiket Olaszországba vitték. 1643-ban Domenico Giardina jezsuita pap kinézett a szicíliai Messina-egyenesre, és leírta a "fényes kristály alapján" lebegő várost a Scuttlefish-nél. Az ilyen jelenségeket általában "fata morgana"-nak vagy "Fairy Morgan"-nek nevezték el az artúri csábító után, aki illúziókkal teli víz alatti városba csábította az embereket.

Leadfotó: 123rf