Építkező természet: 4 lenyűgöző természet alkotta látványosság

A természetes boltívek olyan geológiai képződmények, melyek kialakulásához sosem járult hozzá emberi kéz. Létrejöttjüket eróziónak, a tenger, a folyók, illetve a szél romboló - és ez esetben éppen építő – munkájának köszönhetik. Azokat a természetes boltíveket pedig, melyek alatt folyók vagy patakok is csordogálnak, természetes hídnak nevezik. Bár a terminusok terén nem osztatlan az egyetértés, abban biztosak lehetünk, hogy szívesen megnéznénk magunknak a következő monumentális képződmények bármelyikét.

Tündér-híd, Kína

A Xianren néven is ismert természetes híd a világ legnagyobb természetes boltíve, mely 120 méteres magasságban ível át a Buliu folyó felett. Érdekessége, hogy mindössze pár évvel ezelőtt fedezték fel; a képződménye 2009-ben egy geológus bukkant rá a Google Earth segítségével, majd a hidat egy sikertelen kutatás után 2010-ben találta meg és mérte fel a NABS (Natural Arch and Bridge Society), a Természetes Boltív- és Hídkutatók Társasága.

Sipapu-híd, USA

Az Egyesült Államok területén, Utah-ban található a majd 70 méter hosszú és közel 45 méter magas természetes híd. Sipapu a legnagyobb az olyan természetes hidak között, melyek alatt még mindig áthaladnak vonatok. Az utazók elé így az ablakon kipillantva páratlan kilátás tárul.

Aloba-boltív, Csád

A Szaharában található a világ minden bizonnyal egyik legcsodásabb természet alkotta boltíve, melynek megközelítőleges hossza 75 méter, magassága pedig 120 méter, ezzel pedig az egyik legmagasabb boltívnek számít világszerte.

Landscape-boltív, USA

Az utahi Arches National Park az Ördög kertje nevű területén látható a már meglehetősen öreg, 87 méter hosszú képződmény, mely a geológusok szerint életciklusa végén járhat. A legvékonyabb szakaszában mindössze 2 cm vastag, és lényegében bármelyik percben összedőlhet - de az is megeshet, hogy még több évtizeden át állni fog. Mi az utóbbiban reménykedünk.

Fotók: loadpaper.com, boredcouple.net, bingfotos.blogspot.com, atlasofwonders.com, parkerlab.bio.uci.edu