Sztárok

Vastag Tomi: Olyan vagyok, mint a cápa, amit ha lefognak, a vízben is megfullad - Interjú

Tavaly volt 10 éve, hogy feltűnt az X-Faktor színpadán, idén pedig szintén kerek évfordulót ünnepel, 30 esztendős lesz. Koronavírus-válságról, új dalokról, testvéréről és családjáról beszélgettünk a népszerű énekes-színésszel.

Portrék, interjúk, kultúra - Lakatos Melindától

A Femcafe.hu Sztárok és a Bed&Love rovatainak vezetőjeként fontosnak tartom, hogy megmutassam, egy könnyed, szórakoztató tartalomnak is lehetnek mélységei. Olvass tőlem riportot, mélyinterjút, könyv-, film- vagy zenei ajánlót, merülj el velem a mainstreamben és kacsintsunk ki együtt az underground felé! Ha pedig a véleménycikkeimet kattintod éppen le, tudd, hogy ami a szívemen, az a billentyűkön...

Hogy vagy most így a koronavírus-válság harmadik hullámának közepén?

Ha az egész elmúlt egy évet nézem, akkor számomra kifejezetten hasznos részei is voltak a járványnak. Mikor elkezdődött az új világ, akkor nagyon sok időt töltöttem a gyerekeimmel, a családommal, ami nagyon-nagyon jót tett nekem. Nem tudom, hogy ha nincs ez a kényszerleállás, akkor mikor következett volna be, hogy kicsit lassul a tempó. Társulati tagként évi öt-hat bemutatóm volt, ami azt jelentette, hogy 36 hetet dolgoztam végig az egész évből, plusz a koncertnek. Nem túl sok szabadnapot tartottam, karácsony, meg a húsvét voltak a kitüntetett napok, amikor rendesen a családdal tudtam lenni. Az elmúlt 10 évem szinte csak és kizárólag munkával telt.

Mikor volt az a kicsi nyári nyitás, és újra azt éreztük, hogy lehet egy kicsit koncertezni, nagyon jól esett. De rövid idő volt, jött a második hullám és a lezárások, akkor komolyan elgondolkoztam az élet nagy dolgain. Majd el is kaptam magam is a koronavírust, amit szerencsésen átvészeltem és újra energiával és gondolatokkal és tervekkel tudtam folytatni a munkát. Az elmúlt években nem jöttem ki új dallal, de ez nem azt jelenti, hogy nem születtek gondolatok...

Milyen gondolatok születtek benned?

Azt szoktam mondani, hogy mi zenészek, mikor alkotunk, kutatók és felfedezők vagyunk. Csak mi nem a külső világot, hanem a belső világot vizsgáljuk. Mikor átadjuk a dalainkat a közönségnek, akkor pedig kicsit olyanok vagyunk, mint az idegenvezetők. Az érzelmeket lefordítjuk a zene különleges nyelvére, olyan gondolatokat, amelyeket alkotóművészként, előadóként már saját magunkban megforgattunk, átgondoltunk és megemésztettünk, majd ennek egy esszenciáját adjuk át a közönség felé. Bár nekem mostanában a színházi munkákon volt a hangsúly és jött ez a járvány, nem tudtam nem ezeken dolgozni.

Egy hónapja jelent meg a Harangok című dalod, amihez rögtön egy videóklip is társult. Már lassan 55 ezren látták. Ha jól tudom, sok munka előzte meg.

Így van, mert a legeslegnehezebb dolog nekem lezárni, befejezni egy munkát. Nehezen tudom azt mondani valamire, hogy kész van. Mikor már teljesen készen voltunk a dallal, klippel, mindennel, akkor jó barátomnál, Patocska Olivérnél, az Oliver Rocks csapatánál eljátszottuk ezt a dalt az ő akusztikus koncertjükön, az A38-on. Akkor jöttem rá, hogy teljesen másképp akarom énekelni, mint ahogyan egy éve rögzítettük ezt a dalt a stúdióban. Egyszerűen élőben teljesen más érzéseket adott és máshogy akartam csinálni. Visszamentünk a stúdióba és két nap alatt újra felvettük, máshogy. Bár azt mondtam a közönségnek akkor, hogy holnap fog megjelenni az új videó, egy hetet végül csúsztunk az utómunkák miatt. De egyáltalán nem bánom, hogy így alakult.

Hol tart most a munka a saját dalokkal?

Azóta tulajdonképpen öt új dalt írtunk. Mind különböző világ, különdöző téma, ezeket most viszonylag sűrűbben időzítve adom majd ki. Úgy tervezem, hogy két-három hetes váltásban teszem majd közzé a közösségi oldalaimon. Nem unatkozom, mert ezzekkel a megjelenésekkel van munka és közben ugyanúgy megy a dalszerzés is, mint háttérfolyamat. Rengeteg pályatársam szintén ezt csinálja most, mivel koncertezni egyelőre nem tudunk. Szerintem most az a legfontosabb, hogy ezek az új dalok eljussanak és megtalálják a maguk közönségét.

Visszatérve kicsit a korábbiakhoz, említetted, hogy a dalszerzés mellett az önkénteskedésre is jutott időd. Teszteket és védőfelszereléseket szállítottál. Hogyan jött az ötlet, hogy társadalmi munkát vállalj a járványhelyzetben?

Tudod, én kicsit hasonló vagyok, mint a cápa, amit ha lefognak és nem tud mozogni, akkor hiába van a természetes közegében, mégis megfullad. Leginkább a tehetetlenség és a tétlenség volt, ami elindította bennem ez. Társadalmilag nem éreztem magamat hasznosnak. Persze, nyilván én is féltem, hogy esetleg megfertőződhetek, ezért maszkban, kesztyűben voltam végig, de hamar urrá lettem az aggodalmamon, amikor láttam, hogy célt ér a segítségem. Ugyan az orvosok, ápolók munkája megkérdőjelezhetetlenül a legfontosabb a járványkezelésben, nagyon sok feladat van egy kórház működésénél a logisztikai feladatokban is, így jól jön ezekben az intézményekben az önkéntes segítség. Borzasztóan jó érzés volt látni azt, hogy az egészségügyi dolgozók számítottak rám, megköszönték a munkámat és sokszor egyszerűen csak úgy kezdtünk el beszélgetni, mint a kollégák, akik együtt dolgoznak valamiben. Látni a szemükben az örömet, megkönnyebbülést, fantasztikus érzés volt!

Művészemberként alapvetően feltételezzük, hogy érzékeny vagy, és az önkéntes munkavállalásod is abszolút ezt erősíti meg. Tavaly volt tíz éve, hogy szerepeltél az X-Faktorban és idén leszel 30 éves. Mindez elgondolkoztat, hogy hol tartasz most az életedben, akár szakmailag, akár a magánéletedben?

- Nagyon-nagyon, persze, de nemcsak a nagyobb évfordulók, hanem úgy alapvetően sokat szoktam elgondolkozni a múlt dolgain. Bár azt mondják, hogy ez nem egy nagyon helyes hozzáállás. 2020-ban volt tíz éve, hogy tizenkilenc évesen szerepeltem a műsorban, ami egyszerrű tűnik nagyon távolinak és mégis olyannak, mintha csak tegnap lett volna. Furcsa dolog, most érzem azt először, hogy egy társaságban már nem én vagyok a legfiatalabb. Már nem kapok olyan poénokat, hogy >> Hányas vagy? Kilencvenes? Ó, hát nem is születtek kilencven után emberek! << Ez sok szempontból elgondolkodtató. Szakmailag azt gondolom, hogy végig kell gondolni, hogy az elmúlt 11 év alatt mi történt. Egyfelől mára úgy látom, hogy ez a szakma sem működik máshogy, mint az élet bármely területe. Hogyha visszamehetnél, akkor biztosan okosabb fejjel, másképpen csinálod a dolgod. A legnagyobb személyes tanulságom, hogy mindenkinek addig kell elmondani azt, amit akar, amíg figyelnek rá, mégha éretlennek is érzi magát hozzá. Ha nem figyelnek rád, akkor már hiába vagy nagyon okos...

Ezt azért mondod, mert túlságosan megfontolt voltál korábban?

Kicsit talán igen. Rá kellett jönnöm, hogy attól az ember egy kicsit steril lesz, ha nem meri bevállalni, hogy vannak tökéletlenségei. Csak az nem változik, aki hülye. Az, hogyha a tavalyi évvel ezelőtti véleményemmel nem értek egyet ma, az nem bűn, hanem az az egyszerű fejlődés. Mindig keveset adtam magamból, mert csak olyat akartam, amiben 100%-ig biztos vagyok, ez pedig hülyeség volt. Ebben azt gondolom, hogy biztos változtatnék, ha újrakezdhetném. Ma már próbálok spontánabb módon élni, nem húsz évre választok autót, hanem mondjuk ötre...

Annak idején, az út elején egyszerre startoltatok a tesóddal, Csabával a tehetségkutatóban. Hátrányként vagy előnyként éled meg, hogy egy pályán vagytok?

Nem gondolom azt, hogy ez pozitív vagy negatív előjel lenne. Egyrészről azért, mert nekem van valaki az életemben, aki hajszálpontosan ugyanazon ment keresztül, mint én. Nem kell elmagyaráznom neki a szakmai mélységeket és magasságokat, mert pontosan tudja, hogy milyen ez. Mikor úgy érzem, hogy szobába zárnak a gondolataim, akkor ő mindig tud abban segíteni, hogy tovább tudjak lépni bizonyos élethelyzetekben, és ez vice versa. Azt sem hiszem, hogy aprózná a közönségünket, hogy egy pályán vagyunk, mert én úgy látom van egy közös bázis. Közben nyilvánvaló az is, hogy vannak olyanok, akik csak az egyikünket kedveli. Úgy kell dolgozni, hogy mind a kettőnkre szükség legyen, és mind a ketten megférjünk a magyar zenei palettán. Ott van Frenreisz, Bujtor, meg Latinovits, ők hárman voltak, közel ugyanazt csinálták, de olyan jól, hogy megfértek egymás mellett.

Köztetek tíz év van, Csaba javára, de te már többszörös apuka vagy. Számítottál arra, hogy ilyen korban eljutsz oda, hogy saját családod lesz? Elégedett vagy így?

Jó érzés, hogy az evolúciós célomat beteljesítettem - nevet. A családommal mindenképpen elégedett és boldog vagyok, de ha a habitusomat nézzük, örök elégedetlenkedő vagyok. Az életemben voltak olyan pillanatok voltak, amikor elégedett voltam, de a teljes megelégedés nem kenyerem. Azt hiszem, hogy talán számítottam arra, hogy fiatalon apuka leszek. Viszont ez úgy van, mint az Oscar című filmben, hogy persze, hogy »Tudtam, csak nem sejtettem...« Imádom a gyerekeimet, és a legjobb dolog az életemben, hogy ők megszülettek. Ez nem közhely, tényleg így van. Célt adnak, okot, amiért reggel felkelek, amiért vigyáznom kell magamra. Igyekszem őket a legtöbbször úgy nevelni, ahogy az édesapám csinálta velem. Mióta gyerekeim vannak, azóta megint az ő hangját hallom legbelül, és az ő hangján keresztül beszélgetek magammal, meg a gyerekeimmel.

A szakmai belső hangod mit súg? 2021-re és a továbbiakra milyen terveid vannak?

A legfontosabb, amit megtanultunk az elmúlt egy évben, hogy ne tervezzük. Szeretném, hogyha lennének koncertek, szeretnék még öt újabb dalt, hogy 2021-ben elmondhassam, hogy 10 dalt megcsináltam. Ha ezt elmondhatom magamról évvégén, akkor az a nagy igazság, hogy több dalt írtam 2021-ben, mint 2010-től 2021-ig együttvéve... Ez egy abszolút fontos cél, és szerintem betartható is, de ha nem, akkor sem esek majd kétségbe.

A görcsös ragaszkodást a célok betartásához elengedtem az elmúlt egy évben. Már sokkal könnyebben tudom azt mondani, hogy ha valami nem a terveim szerint történt, hogy mindegy, akkor ez van. Régen nem ilyen voltam. Most kisebb célokban gondolkodom. Szeretnék majd nagyokat túrázni, meg remélem, hogy a veteményesem most már jól sikerül az idén, ilyen céljaim vannak idénre. Nincsenek szürreális vágyaim, hogy nekem Papp László Sportarénát kell majd egyszer prezentálnom...

De azért egy arénás koncert valamikor csak jó volna, nem?

Ezt te ki ne szeretné! De őszintén, nem feltétlenül látom azt, hogy mainstream előadó akarok lenni, meg hogy az a típus lennék, aki ilyen babérokra tör. Azt gondolom, hogy inkább egy kisebb és annál sokkal közvetlenebb közönséget szeretnék a magaménak tudni, mint egy nagyobb, de átláthatatlan, így felszínes közeget. Valójában a legjobban azt szeretném, ha az emberek értenék a zenémet. Nem akarok magyarázó lábjegyet fűzni a dalok mellé. Bízom benne, hogy eltalálok azokhoz a fülekhez és lelkekhez, akikhez kell. Előadóként ez a legnagyobb elismerés, nem feltétlenül a teltház.

A Dal 2021 nyertes csapatának alapító-frontembere exkluzív interjúban mesélt arról, hogyan éli meg a zenekarvezetőként a sikert, de elmondja a véleményét a koronavírus-helyzetről és klímaváltozásról is.

Leadfotó: TV2, RTL, facebook.com/VastagTamas

Oldalak

Sztárok
Sztárok
80 évvel ezelőtt született hazánk egyik legnépszerűbb és legtragikusabb sorsú előadóművésze, Szécsi Pál, akinek hatása mind a mai napig meghatározó a magyar könnyűzenében.
Sztárok
A walesi herceg felesége teljesen elzárkózott a nyilvánosság elől a hasi műtétjét követő időszakban. Azóta ugyan napvilágot látott róla néhány fotó, ám ezek eredetiségét rendre megkérdőjelezte a...
Utazás
Szinte teljesen biztosak vagyunk benne, hogy te magad is jártál már a szóban forgó szigeten.