Sütő Enikő: A legnagyobb ellenségünk nem is a koronavírus - Interjú

A hazai modellszakma egyik legnagyobb alakja a 2020-as évét összegezte nekünk, de kitért arra is, mit gondol a világjárvány nyomán kialakult válsághelyzetről.

"Ahogy magunkkal bánunk, úgy bánik velünk a Világ"

Sütő Enikőnek is keresztül húzta terveit a 2020-ban elindult koronavírus-járvány: munkákat és utazásokat kellett lemondania, és határozatlan időre bezárta modelliskoláját. Sok nehéz, de felelősségteljes döntést hozott, s bár azt mondja, ő már nem az építő, hanem az értékelő szakaszában van az életének, mégis teli van kretaív energiákkal és tervekkel. A 70-es évek legismertebb divatmodellje személyével több mint 20 éve képviseli és hirdeti az egészséges, holisztikus életmód fontosságát. Jogászként mindig rendszerben gondolkodik, de a spiritualitás is fontos szerepet kap az életében, ezért a pandémiát is ezzel a szemléletmóddal igyekezett megélni - minderről interjúban mesélt a Femcafe.hu-nak.

A tavalyi év értékelését rád bíznám, de az biztos, hogy nem volt átlagosnak mondható. Te hogyan élted meg 2020-at?

Ha tárgyilagos akarok lenni, akkor nagyon eklektikus volt az előző év. Én már vonultam vissza önként egy évre, de más az, ha a külvilág kényszerített rá bennünket. Ami lényeges, szelektáltam, mi az, amit beengedek, akár a hírekből, akár a járványügyi adatokból, más impulzusokból - jellemzően nem volt se tévé, se telefon. Kerestem intuitív módon a válaszokat, próbáltam megérteni, mi az értelme annak, ami velünk történik és megtalálni a megoldásokat. Alapvetően kiegyensúlyozottan éltem meg a befordulást, mert volt már praxisom benne. Ennek ellenére volt, hogy mélypontra kerültem, ahogyan sokan mások is. Hiába volt a meggyőződésem, hogy nem félek, mégis szorongtam, mert aggódtam a szeretteimért. Bár sokat elvett tőlünk az elmúlt egy év, de úgy vélem, hogy szükségszerű volt az emberiség jövőjének szempontjából.

Mi az, amit elvett tőled az előző év?

Az iskolám teljesen leállt, ami nehéz döntés volt. Egy darabig digitálisan folytattuk, de idővel beláttuk, hogy nem ezt a fajta munkát nem lehet felelősségteljesen online végezni. Már augusztusban éreztem, hogy ősszel nem lesz esély a folytatásra, de még most sem látom, hogy mikor lehet majd újranyitni. Néhány forgatáson részt vettem, de teljes visszavonulásban élek. A mozdulatlanság, passzívitás mellett sem szabad elfelejtenünk, hogy értékes, új időt kaptunk, így sokakban felvetődött a kérdés, hogyan lehet ezt jól, építően használni. Ez a helyzet számomra az egyszerűsítésre és az újragondolásra hívja fel a figyelmemet.

Hogy tapasztalod, a környezetedben is ennyire tudatosan állnak az emberek a koronavírushoz és a következményeihez?

Nem állunk ebben valami jól, mert még mindig megy a kifele mutogatás. Odáig már sokan eljutottak, hogy nagyobb felelősséggel tekintenek az egészségükre. Az kevés, hogy csak olvasgatunk erről. Aki ébredezik, látja, hogy a fizikai testünkért, az immunrendszerünk erősítéséért sokat tehetünk. A másik pedig a lelki immunitásunk, ami majdnemhogy fontosabb, ezért ugyanolyan felelőssek vagyunk, csak jóval nehezebb ügy. Tapasztalataim szerint, ha elérjük azt a pontot, hogy nem minősítünk, csak egyszerűen látunk: magunkat, a folyamatainkat és a külvilágot, majd ezután figyelmünket az együttműködésre, megoldásra irányítjuk. A passzívitás nem elég. A tudatossághoz elvonulás kell, amire a hétköznapok mókuskereke nem ad lehetőséget. Persze, én kivételes helyzetben vagyok, mert engem nem rángat két gyerek jobbról-balról, nem volt fizikailag és lelkileg megterhelő munkám, ezért jobban tudtam időt szentelni arra, hogy tudatosítsam azt, ami körülöttem történik.

Bár az első időszakban elfordultál a hírfolyamtól, mikor bele-belenéztél, mi történik a világban a vírus hatására, milyennek láttad?

Számomra egy nagyon érdekes színjátékká alakult át az élet ez ügyben. Ha csak a maszkviselést vesszük, láthatjuk, mennyire megosztja az embereket. Érdekes képet mutat arról, hogy mi, emberek 2020-ban hogyan tudnak együttműködni egymással. Én például lelkiismeretesen viselem a maszkot, ám megdöbbenve is szemlélem, hogy mivé változott át az életünk. Ha nagyon őszinte akarok lenni, egyáltalán nem félek sem az oltástól, sem a vírustól, de akceptáltam, hogy valaki viszont fél. Magamat sosem féltettem, csak a környzetemet, jóllehet 80 és 90 évesek a szüleim, elővigyázatos voltam miattuk, de leginkább a mások iránti tiszteletből hordom.

Ezzel szemben voltak a környezetemben olyanok, akik arra szólítottak fel mást, hogy ne hordják a maszkot. Van pár forradalmárunk ebben az ügyben is. Én elfogadom őket is, meghallgattam őket, próbáltam megérteni, miért csinálják ezt. Tudatosítani kell magunkban, hogy egy ismeretlen helyzetet kell kezelnünk mindannyiunknak. Más lehet az egyéni és a közösség fájdalma és megoldása, de valahogy mégiscsak egy irányba kell néznünk. Az én értelmezésemben az egyik legnagyobb ellenségünk nem is a vírus, hanem hogy nem érezzük át egymást. Most a legnagyobb megoldásunk az lehetne, ha elkezdenénk befogadni egymást, ez a tudatszintemelkedés, a legmagasabb szintű szeretet. Talán a vírus legnagyobb üzenete, hogy az Én helyett a Mi a fontos - ami nyilvánvalóan kompromisszummal, lemondással jár mindenkinek.

Változhat-e egy ilyen meggyőződés, hozzáállás?

Valakinél igen, valakinél nem. Ha felismerjük, hogy valahol minden állítás egyszerre igazság és egyszerre hamis, akkor megértjük, hogy működik a világ. A saját igazságunk a miénk, semelyikünk sem fogja azt gondolni magáról, hogy hülye vagy rosszul lát valamit. Van egy adott információhalmazunk, abból zsonglőrködünk, abból pedig kialakul a meggyőződésünk, hozzáállásunk. Az egyiknek ez, a másiknak az, és aszerint rendeződünk, hogy kivel hasonló a véleményünk. Szerintem a legnagyobb felismerés, ha rájövünk, hogy nemcsak azt kell kedvelnünk, aki úgy gondolkodik, ahogyan mi. Most van idő elgondolkodni az elgondolkodni az ellentétes véleményeken is - attól még tiszteletben tarthatjuk a véleményét, hogy nem osztjuk.

Szerinted mi segíthet abban, hogy jobban összetartsanak a védekezésben az emberek?

A magyarok szerintem tavasszal jól vizsgáztak, de mostanában kevésbé. Két dolog hiányzik nagyon, a tisztelet és a bizalom. Sajnos ez a kettő ezer sebből vérzik az egész világban. A vírushelyzet arra is rászorít bennünket, hogy felismerjük, miért érdemes őszintének lenni, ez ugyanis a legkényelmesebb út. Szerintem jó lenne elfelejteni a manipulálást, mert válsághelyzetben van a világ, gyorsan kell döntést hozni. Kell egyfajta tudatszint-emelkedés, konstruktív együttműködés, ehhez pedig belátás és empátia kell, hogy minden vélemény egyformán számít. Ha ez nincs, akkor egy központi kényszer lesz, ami felé menni kell. A tendenciák, azt hiszem, jól kivehetők, legalábbis egyénileg.

Mit értesz ez alatt pontosan?

Először is fel kell tennünk azt a kérdést magunknak, hogy egészség vagy szabadság? Ez egy nagyon komoly döntés. A másik, hogy nem lehet ignorálni a globalizáció környezetromboló hatásait, ha csak annyit is nézünk, hogy már évek óta nincs valódi telünk. Valamit nagyon elszúrtunk, mi emberek, most pedig haladékot kaptunk. Mikor lett volna olyan, hogy egy évre leáll a világ? Nagyon nagy változások lesznek, amit ha spirituális szemmel, felülről nézek, ez egy izgalmas kaland. Azok járnak rosszul, akik a régit akarják majd fenntartani, mert azt nem lehet. Többé nem marad olyan a világ, amilyen volt, de ez nem baj, mert a változás az, amin keresztül tanulunk. Azt mindenki eldöntheti, hogy drámai eseményeken vagy felismeréseken át szeretné megélni ezt a változást.

Rajtad változtatott a vírus?

Azt gondolom, hogy igen. Sokkal hálásabb vagyok mindenért, megbecsülöm a körülöttem lévő embereket és javakat. Jobban rálátok arra, hogy ami látszólag természetes, az minden nap hálát érdemel. A múlt évben megszenvedtem, hogy kevesebbet találkozhattam a családommal, barátaimmal. Számomra fontos nagyon fontos az emberi érintés, ezt is nélkülöztem az utóbbi időben, ami nehéz volt. Eddig is igyekezetem annak szellemében élni a hétköznapokban, hogy megbecsüljem, amim van, de a pandémia miatt még intenzívebben megélem ezt.

Tudom, hogy mindenki óvatosan tervez most, de vannak-e elképzeléseid arról, milyen dolgokat szeretnél megvalósítani 2021-ben?

Sok tervem van, például egy teljesen új, kreatívitással kapcsolatos projekt, ami már nagyon is sínen van. Ha ki lehet szabadulni biztonságosan, akkor többet is elárulok majd róla. A belső munka nem terv, de folyamatos része az életemnek, ezt kiegészíteném azzal, hogy szerintem mindannyiunk számára nagy jelentősége lesz a közösségépítésnek is. Ezek a fő hangsúlyok.

A legendás színésznő a Doktor Balatonban tért vissza a képernyőre, mi pedig arról faggattuk, milyen emlékek fűzik a magyar tengerhez. Kiderült, nem akármilyenek.

Leadfotó: Femcafe.hu / Kunos Attila

Oldalak

Szólj hozzá Te is!