Sennyei Vera mindent feláldozott a színészetért - a halálos ágyán is Pécsi Ildikót segítette

A sanzonok királynője

Az akaratos, zsarnoki természetű Lehotay Árpád mellett nem sokáig bírta az ifjú színésznő, egy év után el is vált a színésztől. Szakmai élete sem alakult a legfényesebben: a rengeteg népszínmű, az elsüllyedőben lévő népi világot - és a dzsentritársadalmat - bemutató dráma, továbbá a sok-sok könnyed vígjáték a harmincas évek végén elárasztotta a magyar színpadokat, azonban e darabok kevéssé illettek a művelt, humoros és különleges erotikus kisugárzású színésznőhöz. A negyvenes évek elején a Madách Színházban talált magára - ebben az európai ízlésvilágot tükröző, haladó szellemű, pezsgő szellemi világú teátrumban, ahol Pirandello IV. Henrikjében (Spina grófnő), Felkai Ferenc Nérójában (Poppea) és Potemkinjében (II. Katalint), Rober Ardrey Jelzőtűz című darabjában, Jean de Letraz Túlvilági feleségében (Stella), Moliére Képzelt betegében (Beline) és Versailles-i rögtönzésében (Du Parc) villanthatta meg oroszlánkörmeit. A második világháború után Várkonyi Zoltán Művész Színházában folytatta pályafutását, a teátrumban ismerkedett meg igazi társával, Apáthi Imrével. Szerelmüket házasság követte, Vörösmarty téri lakásuk pedig a kor művészvilágának valóságos szellemi tűzfészkévé avanzsált.

Sennyei az államosítás korszakában visszatért a Madách Színházhoz, ám itt már nem találkozott olyan izgalmas művészi kihívásokkal, mint korábban. Később musicalszínésznőként és sanzonénekeseként brillírozott, s ismét hatalmas sikereket aratott. Egy idő után persze a prózai szerepekhez is visszatalált. A Körszínházban Kazimir Károly rendezte meg az Iphigénia Auliszbant, melyben Sennyei ismét régi fényében tündökölt.

Lapozz, a harmadik oldalon folytatjuk!