Sötét gyermekkora miatt dadogott a magyar színészóriás: rengeteg borzalmon ment keresztül Őze Lajos

Őze Lajost óriási népszerűségnek és tiszteletnek örvendett a hatvanas és a hetvenes években. Rendkívüli karrierutat járt be, az elsöprő sikerekig azonban rögös, traumákkal kikövezett út vezetett.

Egész életében cipelte a lelki sebeit

Őze Lajos a 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége volt. Munkáját több rangos elismeréssel, köztük Jászai Mari- és posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki, emellett 1975-ben érdemes művész lett. Népszerűségét természetesen páratlan tehetségének köszönhette, melyet számos színházi darabban, valamint filmben bizonyított be – többek között a magyar filmtörténet két kiemelkedő alkotása, Bacsó Péter 1969-ben készült szatírája, A tanú és Fábri Zoltán 1976-ban forgatott Az ötödik pecsét című filmje is jelzi a nevét. A kiváló művész 1984 óta nincs közöttünk, a személyét körülvevő rajongás azonban még most sem enyhült, sőt: a közönség mind a mai napig határtalan szeretettel emlékszik vissza rá és az alakításaira. Sikerei mögött azonban szörnyű traumák álltak, gyerekként ugyanis számos olyan borzalmat kellett átélnie, melyet felnőttként sem tudott feldolgozni. A részletekért olvass tovább a galériában!

Őze Lajos 1935. április 22-én látta meg a napvilágot Szentesen egy szegénysorú családban. Hamarosan nevelőszülőkhöz került, ahol egyáltalán nem bántak vele gyengédséggel és szeretettel, sőt: kisfiúként szörnyű megpróbáltatásokon ment keresztül.

Kattints a további képekért!

Leadfotó: Fortepan / Szalay Zoltán