Nem tudott megküzdeni a lelki nehézségekkel a fiatal énekes: felemésztették a démonjai, csak 26 éves volt, amikor elhunyt

Finom, melankolikus dalai ma már milliók szívéhez szólnak — mégis volt idő, amikor szinte senki sem figyelt rá. Nick Drake megindító története egy különösen érzékeny, zárkózott alkotóé, aki csendben alkotott, és ugyanilyen csendben hagyta el a világot.

Különleges érzékkel áldotta meg a sors

A brit származású Nick Drake 1948. június 19-én látta meg a napvilágot Burmában, és akkor még senki sem sejtette, hogy évekkel később milyen finom, törékeny zenei univerzumot hoz majd magával csendes, visszahúzódó fiatalemberként. Angliában nőtt fel egy értelmiségi, kulturált családban, ahol a művészetek és az irodalom természetes részei voltak a mindennapoknak, így nem meglepő, hogy már fiatalon rendkívüli érzékenységet mutatott a zene iránt. Később Cambridge-ben irodalmat tanult, de valójában egyre inkább a gitár és a dalírás világa felé sodródott, viszont sosem a zajos, reflektorfényes karrier érdekelte, hanem az elmélyült, bensőséges önkifejezés.

Rövid pályafutása alatt három stúdióalbumot készített, amelyek ma már a folkzene megkerülhetetlen alapművei: a Five Leaves Left 1969-ben, a Bryter Layter 1971-ben, a Pink Moon pedig 1972-ben debütált. Zenéjét halk, lebegő gitárjáték, melankolikus hangulat és mélyen személyes, befelé forduló szövegek jellemezték, amelyek tökéletes tükrözték finom lelkű, érzékeny énjét. Sokan a mai napig úgy tartják, hogy isten adta tehetségének köszönhetően hatalmas dolgokra lett volna hivatott, ám a sors idejekorán közbeszólt, ő pedig tragikusan fiatalon, ráadásul igencsak felkavaró körülmények között távozott az élők sorából.

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, lapozz!