Nem csak a vörös szőnyegen ragyogtak: meglepő őszinteséggel beszélt az anyaságról Puskás-Dallos Bogi és Rácz-Gyuricza Dóra

A Glamour Women of the Year gála idén is a csillogás és a stílus ünnepe volt, a vörös szőnyegen a hazai sztárvilág legnagyobbjai vonultak fel, köztük Puskás-Dallos Bogi és Rácz-Gyuricza Dóra is, akik a Femcafe.hu-nak arról meséltek, hogyan élik meg az anyaság mindennapjait, és miért tartják fontosnak, hogy időnként az édesanyák is kapjanak egy kis kimenőt.

Büszke édesanyák

Igazi sztárdömping jellemezte az idei GLAMOUR Women of the Year gálát: március 19-én a Várkert Bazár falai között egymást érték a hazai hírességek, akik azért gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljék azokat a nőket, akik kiemelkedő teljesítményükkel maradandót alkottak saját területükön.Természetesen a gálán nem volt hiány felemelő pillanatokból sem, a különböző kategóriák nyertesei megható beszédekkel köszönték meg a díjakat. Az év ikonja Erős Antónia, az év írónője Szabó T. Anna, az év énekesnője Mihályfi Luca, az év üzletasszonya Molnár Dóra - a this is Redy alapítója -, míg az év színésznője Márkus Luca lett. Az év hősnőjének pedig Iványi Orsolya menopauza edukációs aktivistát választották. A gálára meghívást kapott Puskás-Dallos Bogi és Rácz-Gyuricza Dóra is, akik a Femcafe.hu-nak meséltek az estére választott ruháikról, az anyaságról, valamint arról, mit jelent számukra nőként helytállni a mindennapokban.

A teljes interjút az alábbi videóban tudod megtekinteni:

Milyen szettben érkeztetek ma este?

Rácz-Gyuricza Dóra: Fekete szettet választottunk mind a ketten.
Valamit, amit az anyuka talál a szekrény alján, ugye?

Puskás-Dallos Bogi: Egyébként igen, és az az érdekes, hogy ennek a ruhának még a márkáját sem tudom, ami szerintem a mai világban egy tök menő dolog – hogy nem a márkája vagy a tervezője alapján választunk. Bár ilyen eseményeken azért gyakran szoktam én is magyar tervezői darabokat hordani, de ez most Flórián Kata barátnőm szekrényéből van. Ma reggel vettem fel. Tudom, hogy az ő szekrénye mindig kincseket rejt, úgyhogy ezt tőle kaptam a ma estére.

Rácz-Gyuricza Dóra: Nekem számtalan olyan ruhám van a szekrényemben, amit valamiért valamikor beszereztem, és aztán soha sehova nem vettem fel. Na, ez egy jeles alkalom, hogy felavassak egy olyan ruhát, ami régóta arra várt, hogy felvegyem.

Ilyenkor az apukák vigyáznak a gyerekekre?

Rácz-Gyuricza Dóra: Persze, hát most apuka-idő van. Ilyenkor egy kicsit azt ünnepeljük, hogy milyen fantasztikusak a nők, és most a férjünk az, aki szintén fantasztikusan vigyáz a gyermekekre.

Puskás-Dallos Bogi: Így van, mindketten otthon vannak. Együtt vannak otthon. Nagy bulit tartanak.

Milyen gyakran tudtok kikapcsolódni, csajos esteket tartani?

Puskás-Dallos Bogi: Viszonylag ritkán, de szerintem ezt nem kell bemutatnunk… inkább napközben találkozunk a hasonló korú gyerekes anyukákkal. Napközben szabadabbak vagyunk, akkor tudunk dolgozni, jönni-menni, találkozni, telefonálni. Mármint korlátokkal – mert azért néha van kiabálás Ábel vagy Kami részéről közben.

Rácz-Gyuricza Dóra: De egy esti rendezvény az egyébként elég ritka, úgyhogy most ez tök jó. Mi inkább délelőttönként, délután vagy este szoktunk találkozni, például amikor együtt podcastelünk – az egy tök jó alkalom.

Ti hogyan élitek meg az anyaságot? Mit üzentek az édesanyáknak?

Rácz-Gyuricza Dóra: Nagyon büszke vagyok rájuk. Sosem gondoltam volna, mielőtt anya lettem, hogy ez milyen elképesztően kemény dolog. Kicsit azt éreztem, hogy túlzás, amit mondanak – és az az igazság, hogy nemhogy túlzás, hanem sokkal kevesebbet panaszkodunk, mint amennyit megérdemelnénk. Úgyhogy nagyon büszke vagyok mindenkire, aki ezt szívvel-lélekkel csinálja. Én is ilyen anyuka vagyok, aki odateszi magát – és ez egy kőkemény munka.

Puskás-Dallos Bogi: Igazából egy történet jutott eszembe most a kisfiammal. Már elég jól tud beszélni, két és fél éves. A kezébe fogott egy könyvet, amiben viszonylag kevés volt a kép, és azt mondta: „Anya, olvasd légyszi el nekem ezt a könyvet.” Mondtam neki: „Elolvasom persze, Ábel, de képzeld, lesz olyan nap, amikor majd te is el fogod tudni ezt olvasni.” És ettől nem boldog lett, hanem elszomorodott, és azt mondta: „De anya, én azt akarom, hogy te olvasd nekem el.” Ez annyira meghatott. De hogy mit üzennék az anyukáknak?
Én igazából a saját anyukámnak szeretnék üzenni, hogy mennyire szeretem őt, és hogy ezt mennyire kevésszer hangsúlyozom. Mert podcastekben is gyakran tudjuk kritizálni az anyáinkat, a nagymamákat, a szüleinket – hogy mennyi rossz dolgot öröklünk. Nagyon sokat olvasunk arról, hogy milyen traumákat szerzünk a szüleinktől. De szerintem nagyon fontos kimondani a jó dolgokat is, és meghálálni nekik, vagy észrevenni magunkban azokat az értékeket, amiket tőlük hoztunk.

Rácz-Gyuricza Dóra: A Women of the Year kapcsán nekem is eszembe jutott, hogy a nagymamáim – már egyikük sem él – elképesztően büszkék lennének arra, hogy most itt vagyunk. Hogy nőket ünneplünk, hogy számít a szavunk, számít, hogy mit mondunk, mit csinálunk, hogy dolgozunk. Szerintem ez fantasztikus.

Lead fotó: Femcafe