Megyeri Csilla egykori elítélt segítségét kérte a Celebcella kapcsán
Az influencerként is ismert műsorvezetőt egy börtönviselt ember okosította ki arról, hogyan élje túl mentálisan a bezártságot.
Megyeri Csillát bebörtönözték
Idén ősszel a VIASAT6 csatornán is bemutatkozik a Sony Pictures Television tévés médiavállalat Celebs in Solitary műsora, amely Celebcella címmel kerül a magyar képernyőkre. A hazánkban eddig még ismeretlen reality show merőben eltér formátumban a korábban megszokott műsoroktól: egy olyan antiszociális kísérlet lesz, melyben hírességeket tesznek próbára a készítők, hogy meddig bírják magányosan, teljesen elszigetelten a külvilágtól. A sztároknak olyan környezetben kell boldogulniuk, ami teljesen ellentétes azzal, amit megszoktak: minden információ nélkül, egy steril környezetbe, konténercellába zárva kell kibírniuk néhány napot – telefon, közösségi média és emberi kapcsolatok nélkül.
A börtönszimulációra Megyeri Csilla is vállalkozott, akivel beköltözése előtt beszélgettünk arról, miért vállalta el a felkérést, milyen félelmei vannak és milyen eszközöket fog bevetni annak érdekében, hogy túlélje a bezártságot. A műsorvezető-influencer kendőzetlen őszinteséggel vallott a Femcafe.hu riporterének.
Imádod a társasági eseményeket, szeretsz szerepelni, pezsegsz, ha emberek között lehetsz és rajongsz a divatért. Most azonban egyedül kell lenned egy néhány négyzetméteres cellában, egyáltalán nem nőies melegítőben. Nem nagyon tudnálak elképzelni ennél szürreálisabb helyzetben téged!
Ne szórakozz, imádom ezt a melegítőt! A hétköznapokban is szeretem a laza viseleteket, ebből pedig legszívesebben már most be is tennék egy kollekciót a webshopomba! (nevet) Egyedül a színével van bajom, a sötét ruhákat alapvetően nem szeretem, mert úgy érzem, hogy leszívja az energiáimat, miközben viselem. De ez egy műsor, ráadásul van benne kihívás, feladat, úgyhogy számomra teljesen mindegy, hogy mi van rajtam - aki látott az Ázsia Expresszben, az pontosan tudja, hogy a cél érdekében tudok kompromisszumokat kötni, alkalmazkodni és nem ragaszkodom betegesen a megszokott komfortérzetemhez.
Hogyan próbáltál felkészülni erre a nem mindennapi helyzetre, ami a Celebcellában vár rád?
A karantén időszaka alatt kaptam ebből kóstolót. A hétköznapokban már azelőtt is home office-ban dolgoztam, alapvetően sok időt töltök otthon, a négy fal között - egy tetőteres, bukóablakos szobában. Nem tagadom, hogy voltak mélypontjaim, engem megviselt a vírus okozta helyzet. Volt olyan napom, amikor feküdtem a kanapén, bámultam a plafont és egyszer csak elkezdtem sírni, még annak ellenére is, hogy akkor volt szociális életem: ott volt párom, a kiskutyám, fel tudtam hívni az anyukámat és a barátokat. A cellában viszont semmiféle külső inger nem fog érni. Nincs ablak, így nincs természetes fény sem, csak a lámpa, de szerencsére ezt legalább mi fogjuk kezelni. Kemény lesz!
Azt még elárulom, hogy beszéltem valakivel, aki már ült börtönben. Több mint száz napot töltött egy magánzárkában, tőle informálódtam, hogyan érdemes hozzáállni ehhez a helyzethez. Ő már előrebocsátotta, hogy pár nap után magamban fogok beszélni, de ettől ne ijedjek meg. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a nagypapám a szegedi Csillagban dolgozott, engem pedig mindig vonzott, hogy riporterként bejussak oda és beszélgessek az ott élő elítéltekkel. Hát, most én leszek a börtönélmények elszenvedője!
Azt tudod, hogy a versenytársaid azt tippelik, hogy te fogod feladni a leghamarabb a kihívást? Úgy hiszik, hogy egy hozzád hasonló érzelmes, pörgős csaj nem bírja itt sokáig?
Na, ezt most jól megjegyeztem és végig ez a mondat fog visszhangozni a fejemben, ha fel akarnám adni! (nevet) Abban igazuk lehet, hogy kifelé nagyon azt mutatom, hogy egy nagyon erős, temperamentumos nő vagyok, aki a jég hátán is megél, de közben rendkívül érzelgős, agyalós tudok lenni. Ezt nem bánom, mert ennek részeként jellemző rám az is, hogy empatikus vagyok másokkal. Nyilván ez önvédelem, de én alapvetően inkább pozitívan szemlélem a világot és ha valami rossz is történik, igyekszem nem veszteségként tekinteni rá, hanem azt a részt megélni, ami jót tett velem. Hiszek abban is, hogy semmi nem történik véletlenül, biztos, hogy ez a kihívás is hozzátesz a személyiségemhez, ezért biztosan nem fogom könnyen feladni!
Te hány napot jósolsz magadnak a cellában?
Soha életemben nem voltam még ilyen élethelyzetben, így fogalmam sincs. De ki az, aki maga ellen beszélne egy ilyen helyzetben? Szerintem ki fogom bírni az öt napot. Egy kalandnak élem meg ezt a műsort, nem stresszelek előre. Megnéztem néhány részt a külföldi verziókból, nagyon szélsőséges, hogy kiből mit hoz ki a bezártság. Volt, hogy egy első látásra jó kedélyű, szimpatikus, nyugodt srác pár óra után feladta, mert annyira nyomasztó volt számára ez a helyzet. Szerintem minden fejben dől el, én pedig tudok alkalmazkodni.
Van titkos fegyvered, ami segíthet a nehezebb időszakokban?
Egyfelől nagyon jól alvó vagyok, akár 10-12 órát is alszom. Kérdés, hogy ezekben a speciális körülményekben is menni fog-e, de biztos kitalálnak valamit a műsorkészítők, hogy ne legyek Csipkerózsika, mert az elég unalmas lenne. (nevet) Szerencsére vihetünk be magunkkal néhány olyan személy tárgyat, ami abban segít, hogy elfoglalhassuk magunkat. Úgy döntöttem, hogy én festékeket fogok bevinni és kifestem a cellám falát. Ha alkotsz, akkor kikapcsolsz arra figyelsz és nem frusztrálnak a saját gondolataid. Szerencsére alapvetően nem jellemző rám, hogy pánikolnék, sosem volt rohamom, remélem, itt sem lesz. Egyedül a magasságtól félek, gyerekkorom óta tériszonyom van. A festékeken kívül egy festőállványt, egy gimnasztikai labdát fogok bevinni és egy naplót fogok bevinni. Havas Henrik, mikor tanított egyszer azt mondta nekem, hogy sokkal jobban írok, mint beszélek, most lesz időm ezt újra letesztelni odabent.
Ha sikerül végig maradnod, öt napot töltesz majd bent, ami egyedül hosszú idő. Óhatatlan, hogy egy ilyen helyzetben, bármennyire is próbálja lefoglalni magát az ember, magára marad a gondolataival. Van olyan rendezetlen ügyed, konfiktusod, ami nyomaszthat majd a bentlét alatt?
Szerintem mindenki életében vannak ilyenek. A közelmúltban olvastam Orvos-Tóth Noémi könyvét, az Örökölt sorsot, ami sok helyen ráébresztett arra, hogy mennyi mindent hordozunk a lelkünkben generációról generációra. Ott vannak a génjeinkben, hogy milyen traumákon ment keresztül a családom, ha ezeket visszafejtjük, akkor megértjük, hogy a szüleinkkel, a társunkkal vagy más emberi kapcsolatainkban miért alakulhatnak ki elakadások. Sajnos apukám már nem él, a mai napig nem tudok sírás nélkül beszélni róla, ez a veszteség életem végig meghatározó és fájdalmas számomra. Anyukámat nagyon szeretem, de teljesen más a természetünk, emiatt néha összekülönbözünk, de ezt már megtanultuk kezelni. A párommal, Zsoltival most érkeztünk el a hetedik évfordulónkhoz, ami közismerten egy vízválasztó szám. Már három éve vagyok a menyasszonya, szeretjük egymást, de kicsit ránk telepedtek a szürke hétköznapok. Tavaly novemberben abbahagytam a fogamzásgátlót, már a babatervezés is szóba került közöttünk, de egyelőre ez még várat magára. A műsor után egyébként nekem jön egy újabb, az RTL Klub A Konyhafőnök VIP című műsorában fogok szerepelni, amit nagyon várok, hiszen a Séfektől rengeteg dolgot lehet majd tanulni, de ugyanakkor izgulok is, hogyan sikerül majd teljesítenem ebben a komoly versenyben.
Az ország közkedvelt stylistját arról faggattuk, hogyan kezeli a stresszhelyzeteket.
Leadfotó: VIASAT6/Udvardi Attila
Jelenetkép – VIASAT6/Labancz Viktória
Oldalak
Hasonló cikkek
