Kadarkai Endre új vlogjában olyan interjúkat készít, mint előtte még senki

A közkedvelt riporter új típusú videós interjúbeszélgetésekkel jelentkezik, melyeket a Femcafe.hu-n láthatnak majd hétfről-hétre a nézők.

Elindul a Legnagyobb vlog

Kadarkai Endre nevét talán már senkinek nem kell bemutatni, a 35 éves, felvidéki származású riporter az utóbbi tíz évben rengeteg portréinterjút készített magyar híreségekkel, melyeket a közönség a televízióban (Zugló, Story és Echo TV), rádióban (Klubrádió) és a YouTube-on egyaránt szívesen lát és hallgat. A merész, de mégsem tapintatlan kérdéseiről ismert képernyős most új fába vágja a fejszéjét: olyan vlogsorozatot indít, melyben ismert és civil személyekkel készít témaorientált interjúkat, a beszélgetésekből pedig kiderül, hogy az élet különböző területén tevékenykedő alakoknak mi volt az életük legnagyobb horderejű történése.

A téma hétről hétre változik majd, az adásokban pedig öt különböző nézőpontot ismerhetnek meg a nézők. A Legnagyobb címet viselő vlogból kiderül, milyen legnagyobb tévedések, csalódások, meglepetések, örömök és más nagyhatású események történtek az életükben a résztvevőkkel, mindezekről pedig a koronavírus-járványra való tekintettel online interjúk keretében beszélgetnek majd. A vlog hivatalos elindulása előtt a sorozat megálmodóját és kérdezőjét, Kadarkai Endrét kérdeztük.

Már gyerekkorodban is olyan típus voltál, aki folyamatosan azzal frusztrálja a környezetét, hogy kérdez, ha kell, ha nem?

Mindig is érdekelt az emberek viselkedése és a sorsuk. Valószínűleg azért kerültem erre a pályára, mert már kisgyerekként is lekötöttek az interjúk. Már olyan hatéves korom környékén testhez állónak éreztem ezt, mert mindig szívesen beszélgettem másokkal a történetükről. Kézenfekvő volt, hogy ilyesmivel foglalkozom majd. Gyerekként csibész, de tisztelettudó voltam. Nem számítottam nagyon rossz gyereknek, de nem is lehetett leültetni a sarokba. Közösségben a hangadók közé tartoztam, de lázadónak nem nevezném magam. Általában eltökélt, szorgalmas voltam, mert tudtam, hogy mit akarok.

Az is ennyire evidens volt számodra, hogy Párkányból Magyarországra költözz?

Abszolút. Sosem tagadtam, hogy voltak nehézségeim a szlovák nyelvvel. Ezért nem is néztem ottani tévéműsorokat, engem mindig a magyar kulturális élet és a sport érdekelt. Az még benne volt a pakliban, hogy esetleg sportriporter leszek, de a későbbiekben már nem éreztem azt az elhivatottságot, hogy a sporttal komolyabb szinten foglalkozzak.

Az érettségi után mennyire sikerült a terv szerint a pályán való elindulásod?

Sorsfordítónak azt nevezném, mikor 18 évesen jelentkeztem a Riporter kerestetikbe, ahol sikerült jól teljesítenem. Ekkor lehetőségem nyílt a Nap-keltében dolgozni, közben pedig levelezőn tanultam. Ez volt az első munkahelyem, ahogy kijöttem a gimiből. Végigjártam a szakma azon stációit, amelyek megúszhatatlanok: néhány mondatos leadeket írtam, csináltam egyperces tudósításokat, rengeteg mindenben kipróbálhattam magam, és a vége felé pedig már kimondottan hosszú interjúkat készíthettem. Úgy hiszem, hogy ez a szakma leginkább a gyakorlatban elsajátítható, minél többet gyakorolja az ember a kérdezést, a képernyős létet, annál rutinosabb és profibb lesz. 2009-ben megszűnt a műsor, majd belefogtam az Arcképbe. Ez egy hetente jelentkező, egyórás portréműsor volt, amelyet a Zugló TV-ben vettünk fel, emellett a YouTube-on is látható volt. 4-5 évig csináltam ezt, olyan 120-130 adás született. Az igazi nagy ugrás ez volt, hiszen ekkor kerültem érdemben, tartósan a kamera elé. Fájdalmas időszak volt, mert rájöttem, hogy nem olyan vagyok, mint hittem. Abba is akartam hagyni, mert nem éreztem magam elég átütőnek, rettenetesen kritikusan álltam önmagamhoz. Évente akadt legalább egy ebből adódó mélypontom. Gyermeteg voltam, naiv és főképp a felkészültségre helyeztem a hangsúlyt. Sokszor nem reagáltam, kezdetben elrepültek mellettem a válaszok. Elég tudatos vagyok a munkámban, így sokszor kielemeztem az anyagokat, hogy tanuljak belőlük. Vitray Tamás egy interjú után felajánlotta, hogy átbeszélhetünk egy-egy adást; ez is fordulópontot jelentett számomra.

Ha nem kaptál volna pozitív szakmai visszajelzést, akkor abbahagyod?

Biztos, hogy abbahagytam volna! Szerintem önbizalma általában akkor van egy embernek az élet bármely területén, ha pozitív visszacsatolást kap. Márpedig a médiában dolgozó emberek jó része igencsak hiú. Kell az érdemi visszajelzés és a bátorítás, mert különben megkérdőjelezed a saját alkalmasságodat. Az a jó, ha nincs magadnál szigorúbb és kérlelhetetlen kritikusod.

Lett volna B-terved?

Nem, addig nem jutottam el. Gyerekként a színészettel nyilván kacérkodtam, jártam szavalóversenyekre, voltak is részsikereim, járási versenyeket nyertem. Azt viszont nem éreztem, hogy belőlem nagy színész válhatna.

Az utóbbi években már több felületen is kipróbáltad magad: készítettél beszélgetést tévében, rádióban, YouTube-on és elkalandoztál a podcast felé is. Az új sorozatod, a Legnagyobb egy internetes interjúsorozat lesz, ami szintén rendhagyó neked és a nézőknek is, már csak a felépítését tekintve is. Kezdtél már beleunni a portrékba?

Egyértelműen, én alapvetően könnyen megunok dolgokat. A formátum módját tekintve, számomra már nem túl sok izgalom van abban, hogy leülök egy emberrel beszélgetni az életéről. A Felforgatók podcasten kívül 6-7 saját műsorom volt, de olyan 30 darab általam kitalált, saját fejlesztésű műsorötlet van még a fejemben. A Legnagyobbat már legalább három éve szeretném megcsinálni.. Kell valami csavar, formátumbéli sajátosság, mint például a rádióműsorom, a Világtalálkozó, ahol két merőben eltérő személyiséget ültetek le egy asztalhoz. A Legnagyobban pedig az a truváj, hogy hogyan lehet ugyanarról a fogalomról különféle családi hátterű, iskolázottságú, értékrendű, korú és társadalmi illetve anyagi helyzetű emberekkel beszélgetni. Ez nekem riporterként kihívás, nézőként pedig reményeim szerint szórakoztató vagy elgondolkodtató, hiszen megtudhatod, mi jut eszébe ugyanarról a témáról Alekosznak és mondjuk Csányi Vilmosnak. Motivált vagyok, nagyon hiszek a saját fejlesztésű műsorokban.

Izgalmas megoldásnak tűnik, de ez valami teljesen új, így kockázatos projekt lesz. Vannak félelmeid?

Csak azok vannak! (nevet) Különböző státuszú hírességekkel, celebekkel már sokat beszélgettem, ettől nem tartottam. A tavaszi hullám alatt kipróbáltam a Hogyan tovább? című műsort, amelyben közéleti interjúkat csináltam szakértőkkel. Pszichológussal, szociológussal, sportközgazdásszal értekeztünk arról, hogy miként mehet tovább az élet a koronavírus-járvány után. A Legnagyobb-ban viszont nemcsak hírességek és szakemberek, hanem civilek is lesznek, akik rengeteg meglepetést tartogathatnak. Belőlük nehéz felkészülni. Tettem egy felhívást, rengetegen jelentkeztek, jók, rosszak, önjelöltek és komolyan vehetők egyaránt. A civilek biztosan fognak izgulni, és mivel a Zoomon keresztül folytatjuk le az interjút, a személyes jelenlét hiánya miatt nehezebb is lesz őket megnyugtatni.

Miért pont a Femcafe.hu-n fut majd a Legnagyobb?

Nem titok, hogy a YouTube a látogatókról statisztikát vezet, itt pedig az mutatkozott meg, hogy a csatornám nézőinek kétharmada 18 és 55 közötti hölgy. Ilyen számadatok mellett adta magát, hogy egy női magazinon legyenek az adáspremierek. Erre a Femcafe megfelelő fórumban bizonyult; bízom abban, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző lesz ez az együttműködés. A cél persze az, hogy nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül élvezhető legyen a műsor, és az elit értelmiségi meg az elmélyülni kevésbé kész ember is szeresse a saját maga hősét, történetét vagy interjúját.

A médiamunkások, legyenek riporterek, újságírók vagy műsorvezetők, a legtöbbször megosztó személyiségek. Mielőtt találkoztunk, szúrópróbaszerűen megnéztem, milyen kommenteket kaptál az interneten: javarészt jókat. Olyanokat olvastam, mint felkészült, hiteles, merész, de mégis tapintatos. Rokonszenvezel ezzel a képpel? Ilyen riporter szerettél volna lenni?

Az nagy hiba, ha valaki teljesen mást mutat magából a tévében, a nyilvánosság előtt, mint amilyen valójában. Nekem fontos a hitelesség, önazonosság. A tapintatosság valóban jellemző rám, de tudok piszkálódni is, bár szerintem szándékosan még senkit sem hoztam igazán zavarba. Riporterként is tudnod kell, hol van a határ, és alapszabályom, hogy övön alul sosem ütünk. Valószínűleg az én munkámat őszinte kíváncsiság nélkül nem lehet csinálni, hiszen ha egy órán keresztül vesz a kamera, a néző azonnal észreveszi, ha a kérdező nem nyitott és érdeklődő. Ráadásul ha nem vagyok nyitott és érdeklődő, akkor a riportalanyom sem fog megnyílni. Hogy ő valóban őszinte-e vagy sem, annak döntését én mindig a nézőkre bízom, hiszen az én feladatom nem lebuktatni, hanem megmutatni valakit.

Nincs túl nagy konkurenciád, mivel a mai tévések nagy része manapság nem készít már olyan hosszúságban mélyinterjúkat, mint ahogyan te szoktál. Talán ezért lehet, hogy Friderikuszhoz hasonlítanak?

Nagyon az elején előfordult tán, hogy fórumokon Vitray- és Friderikusz-epigonnak neveztek. Már leszoktam arról, hogy a nézők, hallgatók véleményét folyamatosan monitorozzam. Azt gondolom, hogy bármilyen munkáról is beszéljünk, óhatatlan, hogy amíg az ember tanul és nézi a korábbi nagyokat, addig próbál lesni. Velem is ez történt. Nyilván hízelgő, ha a szakma egyik olyan jeles képviselőjéhez hasonlítanak, mint amilyen Friderikusz Sándor vagy Vitray Tamás, de azt remélem, hogy már rég megtaláltam a saját hangomat, stílusomat.

Hamarosan egy újabb formátummal bővül a tárházad, interjúkötet készül a beszélgetéseidből. Hiszel még a könyvben, mint kulturális hordozóban 2020-ban?

Mikor eljöttem az Echo TV-ből, három könyvkiadóval is tárgyaltam. Később a Story TV-s beszélgetéseket adták volna ki, de végül sosem valósult meg. Nem rajtam múlt. Valamennyire el is engedtem, hogy nekem valaha lesz saját könyvem. A közelmúltban a Helikon keresett meg: nagyon hisznek a beszélgetéseimben és szeretnék kiadni őket. Végül is a Világtalálkozó című páros-interjúműsorom mellett döntöttünk, annak a legjobb beszélgetései kerülnek majd be a kötetbe, amely a tervek szerint jövő áprilisban fog megjelenni. Igazán szürreális párosokat ígérhetek: Tamás Gáspár Miklós és Majka, Csányi Vilmos és Ganxsta Zolee vagy éppen Oláh Ibolya és Szalay-Berzeviczy Attila nagy találkozására bizton számíthatnak az olvasók.

A Legnagyobb első premier epizódját Caramellel megtekinthetedet ITT.

A Lapozz a 99-re! podcast kapcsán beszélgettünk a gyönyörű híradóssal, akinek a televíziózás mellett az olvasás a legnagyobb szerelme.

Leadfotó és fotók: Femcafe.hu / Kunos Attila

Oldalak

Szólj hozzá Te is!