Messze megelőzte korát a férfinadrágos George Sand, az első női bestsellerszerző

A párizsi művészvilág hamar befogadta

Párizsban végre szabad, önálló, szexualitásában nem gátolt nő lehetett, és ezt alaposan ki is használta. Eleinte egy Jules Sandeau nevű joghallgatóval élt együtt. Ekkor már, hogy feltűnést keltsen, férfiruhát öltött, csizmát hordott, haját félhosszúra vágatta és szivarozott. A jó társaságot megbotránkoztató külsőségek nemcsak feltűnést keltettek Európa-szerte, de követői is akadtak szép számmal, még Magyarországon is.

A párnak idővel anyagi nehézségei támadtak, kereset után kellett nézniük. Aurore sokféle próbálkozás után rájött, milyen könnyen megy neki az írás. A Le Figaro elfogadta közlésre néhány cikkét, amelyet Jules Sand álnéven közösen írt Jules Sandeauval. A George Sand álnevet, amelyen végül ismertté lett, 1832-ben használta először, egy önállóan írt regényhez, az Indianához, amelynek története szenvedélyes tiltakozás a társadalmi konvenciók ellen. A közönség és a kritikusok körében egyaránt hatalmas sikert aratott. A példányokat elkapkodták, írójuk egy csapásra gazdag és híres író lett. George Sand belépett tehát a köztudatba, és viselője a továbbiakban a magánéletben is írói álnevét használta.

Gyors egymásutánban adták ki további könyveit, regényesített életrajzát (Valentine), egy ízig-vérig romantikus történetet (Lélia), valamint egyik legsikerültebb regényét (Mauprat). 1843-ban jelent meg legnagyobb szabású, két részből álló műve, a Consuelo.

1848-ban kitörő lelkesedéssel üdvözölte a forradalmi mozgalmakat, de az események alakulásában csalódnia kellett. 1849-ben a fővárosból vidékre költözött, letelepedett a családi kastélyban, ő lett Nohant nagyasszonya. Témát váltott, tájregényeket, elbeszéléseket írt, igazi kifejezési formáját azonban a paraszti életről szóló rusztikus mesékben találta meg. Írói pályájának legkésőbbi szakaszából csak önéletrajza, és az unokái számára írt kis történetek bizonyultak maradandónak.

Tudj meg többet viharos magánéletéről – lapozz!