Várjunk: hogyan is lebegett David Copperfield a levegőben? Ez a mutatványa titka

Egy idő után természetesen megjelentek azok is, akik megpróbálták megfejteni a titkait

A bűvészet történetének visszatérő jelensége, hogy a különösen népszerű mutatványokat előbb-utóbb leleplezni próbálják. Sok Copperfield-illúzió esetében születtek különböző magyarázatok, technikai elemzések és feltételezések. Ennek ellenére a legtöbb grandiózus produkció pontos kivitelezéséről ma sem minden részlet ismert a nyilvánosság számára. Fontos azt is megérteni, hogy egy illúzió ereje nem kizárólag a titokban rejlik. A koreográfia, a világítás, a nézők figyelmének irányítása és az előadói jelenlét legalább annyira fontos szerepet játszik, mint maga a technikai megoldás.

Talán nincs is olyan mutatvány, amely jobban összefonódott volna Copperfield nevével, mint a híres repülés. Amikor 1992-ben először bemutatta a Flying című illúziót, a nézők szó szerint tátott szájjal figyelték. Az előadás során nem egyszerű lebegés történt. Copperfield a színpad egyik pontjáról a másikra siklott, forgott a levegőben, hátraszaltót hajtott végre, karikákat húztak át körülötte, később pedig még egy nézőt is magával emelt a magasba. A hatás sokkal természetesebbnek tűnt, mint a korábbi lebegtetős mutatványok esetében.

Éppen ezért a produkció óriási szenzációvá vált. A televízió nézői számára úgy tűnt, mintha egy ember valóban legyőzte volna a gravitációt. A kor technológiai szintjét figyelembe véve ez különösen lenyűgöző látvány volt, hiszen még nem léteztek azok a számítógépes effektek, amelyekhez a mai közönség hozzászokott. A nézők jelentős része nem értette, hogyan lehetséges mindez, és hosszú időn át találgatták a megoldást.

A mutatvány trükkjének lényegét később nagyrészt feltárták. Nyilvánosságra került, hogy a rendszer fejlesztésében jelentős szerepet játszott John Gaughan illúziótervező, és a technológia szabadalmi dokumentációja is ismertté vált. A leírás szerint Copperfieldet rendkívül vékony, speciális huzalokból álló rendszer tartotta, amelyeket a nézők megfelelő szögből nem tudtak észlelni. A huzalok egy számítógép által vezérelt szerkezethez kapcsolódtak, amely lehetővé tette a szabad mozgás érzetét, miközben folyamatosan fenntartotta az egyensúlyt és a megfelelő feszítést. A szerkezetet úgy alakították ki, hogy a huzalok a nézők látószögéből szinte láthatatlanná váljanak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mutatvány „egyszerű” lett volna. Éppen ellenkezőleg. A szakemberek szerint az illúzió jelentőségét nem a huzalok létezése, hanem azok rendkívül kifinomult alkalmazása adta. Lebegtető mutatványok korábban is léteztek, Copperfield produkciója azonban olyan természetesnek és elegánsnak hatott, hogy sok néző számára valódi repülésnek tűnt. Ez volt az a pont, ahol a technikai találékonyság és a színpadi művészet tökéletesen találkozott.

Leadfotó: Marc Grimwade/WireImage/Getty Images