Cervantes regénybe illő élete, amit még Don Quijote is megirigyelt volna

Katonának állt, harcolt a lepantói tengeri csatában, majd kalózok rabolták el, börtönben is raboskodott, végül egy herceg pénzelte, hogy ne haljon éhen. A könyv napját a búsképű lovag történetét megéneklő, Miguel de Cervantes Saavedra kalandos életútjával ünnepeltük.

A világirodalom egyik legszórakoztatóbb könyve

Cervantes regénye, Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha a világirodalom legismertebb könyve, amely megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. A legnépszerűbb spanyol irodalmi munka, egyúttal a világ leghíresebb irodalmi munkái között is szerepel. A norvég Nobel intézet által végzett 2002-es, Top 100 világirodalom klasszikus lista szavazáson 50 százalékkal több voksot kapott, mint bármely más könyv.

A pikareszk kötetet minden fontosabb nyelvre lefordították, színdarabok, filmek és mesék egyaránt készültek belőle. A mű titka, hogy a karakterei a tömegkultúra meghatározó, közismert figurái: a búsképű lovag és hű fegyverhordozójának, Sancho Panzának ellentétes karaktere rengeteg későbbi alkotót megihletett. Don Quijote alakja azóta az örök illúziók és reménytelen küzdelmek, szélmalomharcok szimbóluma lett.

Ki álmodta meg a hőst?

Már több mint négyszáz éve, hogy elhunyt a könyv szerzője, Miguel de Cervantes Saavedra, 17. századi spanyol író, aki bár egész életében sikeres színpadi szerző szeretett volna lenni, és a regényt alacsonyabb rendű műfajnak tartotta, mégis úgy vonult be az irodalomtörténetbe, mint az első, mai értelemben vett regény írója.

A kalandos élete 1547. szeptember 29-én kezdődött el, a Madrid közelében fekvő Alcalá de Henares nevű városkában. Egy elszegényedett kisnemesi család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot, de mivel az édesapja vándor felcserként járta az országot, túl sok állandóság nem volt a gyerekkorában - de később sem. Itáliában egy humanista iskolába járt, majd beállt katonának.

Szomjazott a kalandra, akár az élete árán is. Hős akart lenni, akit ünnepel a tömeg. A lepantói tengeri csatában három lőtt sebet kapott, melyek közül az egyik örökre lebénította a bal karját. A küzdelemben a végsőkig kitartott, lázas betegen harcolt, a diadalittas élményt pedig élete legszebb pillanataként őrizte haláláig. Cervantes-nek tehát volt honnan merítenie, ha kalandokról akart írni.

További részletek a galériában!

A tengeren, katonaként berber kalózok fogságába esett, Algériába hurcolták, ahol rabszolgaságra kényszerítették. Mintegy ötévnyi raboskodás és négy szökési kísérlet után szabadult ki. Mikor végre hazatért, nem fogadták kitörő örömmel érdemei miatt, ezért nagyon csalódott volt. Azt gondolta, hősként ünneplik majd otthon.

Kattints a további képekért!

Leadfotó és fotó: 123rf.com