Amit a nézők nem látnak: Palik László kitálalt az Exatlon kulisszatitkairól – Videó

Mi történik valójában a kamerák mögött egy olyan műsorban, amely folyamatosan, három földrészen zajlik? Az Exatlon Hungary nemcsak a pályán, hanem a háttérben is extrém teljesítményt kíván – és most ebbe a világba is bepillanthatunk. Palik László exkluzív interjúban mesél a forgatás kulisszatitkairól: a feszített tempóról, a döntések súlyáról és arról az érzelmi hullámvasútról, amelyet csak az ismer igazán, aki benne él nap mint nap.

A kulisszák mögött

Négy év kihagyás után, március 23-án új évaddal tért vissza a TV2 ikonikus sport-realityje, az Exatlon Hungary. A Bajnokok és a Kihívók küzdelme ezúttal is a Dominikai Köztársaság lenyűgöző, ám kíméletlen terepén zajlik, vadonatúj pályákon, amelyek minden eddiginél komolyabb próbatétel elé állítják a versenyzőket. A megmérettetésnek tíz bajnok és tíz kihívó vágott neki, hogy a végén kiderüljön: ki az a női és férfi sportoló, aki magasba emelheti az Exatlon Hungary trófeáját, és hazaviheti a 15 millió forintos fődíjat. A sport-reality műsorvezető párosa ezúttal is Palik László és Gelencsér Tímea. De vajon milyen mindez a kulisszák mögött? Hogyan működik egy olyan produkció, amely szó szerint megállás nélkül pörög, három földrészen, a nap huszonnégy órájában? Az Exatlon nem csupán egy sportreality – sokkal inkább egy saját ritmus szerint lüktető világ, ahol minden nap új kihívás, minden hajnal egy újabb ítélet, és minden siker mögött több száz ember összehangolt munkája áll. Ebben a kulisszák mögé vezető történetben Palik László exkluzív interjúban árul el kulisszatitkokat a forgatásról: megtudhatjuk, hogyan telik egy forgatási nap, miként születik meg egy adás, és milyen érzés napról napra a nézők döntésére várni.

A teljes interjúért, kattints a videóra:

Hogyan zajlik egy forgatási nap az Exatlonban?

Palik László: Egy forgatási nap az Exatlonban mindig egy picit másképp néz ki. Először is azt kell tudnunk, hogy nappali vagy éjszakai pályáról van szó. Vannak speciális napok is – például a péntek –, amikor van egy medáljáték, majd egy párbaj. Ez általában úgy zajlik, hogy nappali és éjszakai pálya is szerepel benne. Én azt gondolom, hogy az Exatlonnak van egy sajátos életritmusa, amit nekünk – akik csináljuk ezt a műsort, nagyságrendileg hatszázan, három földrészen, a nap huszonnégy órájában – követnünk kell. Mert az Exatlonnak van egy saját élete, és mi valójában ennek az életnek válunk a részeseivé. A mi életritmusunk az Exatlon ritmusa. Ez szerintem szavakban nem nagyon foglalható össze.

Hogyan készül az Exatlon? Milyen folyamatokon megy keresztül, mire adásba kerül?

Az Exatlon alapvetően egy török produkciós cég jogtulajdona. Ők a producerek, a pályák az övék, ők szervezik az egészet, és az utómunka is náluk történik. A rendszer dominikai és magyar szakemberekkel egészül ki, így egy három nemzetiségű stábról beszélünk, körülbelül hatszáz emberrel. Például az utómunkán Isztambulban átlagosan hatvan ember dolgozik. Irdatlan mennyiségű anyagot kell átnézniük és átválogatniuk. Amikor az első vágott anyag megérkezik Isztambulból, a török és a magyar stáb együtt nézi végig. Egy központi rendszeren keresztül megírjuk a megjegyzéseinket, majd ezen dolgoznak tovább Isztambulban. Ezután megkapjuk a véglegesnek szánt verziót. Ha még szükséges, további korrekciókat kérünk, majd az anyag visszakerül Isztambulba. Onnan Budapestre érkezik, ahol egy utolsó ellenőrzésen megy át, mielőtt adásba kerül.

Mit szóltál az idei évad első nézettségi adataihoz?

Az igazság az, hogy amikor az ember elkezd egy ilyen műsort készíteni, próbálja a legjobb formáját hozni, mindent beleadni. Őszintén bevallom: nekem már az első pillanattól kezdve van egy folyamatos szorongás az életemben. Attól a hajnaltól rettegek, amikor Dominikán megérkeznek a nézettségi adatok. Budapesten ez reggel kilenc körül történik, itt Dominikán viszont hajnali háromnegyed négy és négy között. Hónapokon keresztül így várom a „nézők ítéletét”. Mert lassan negyven éve vallom: amikor a műsor véget ér, a mi mandátumunk lejár. Onnantól a néző következik – és az ő ítélete megfellebbezhetetlen. Hiszen neki csináljuk. Hiába a rengeteg munka, akarat, tapasztalat és emberi erőfeszítés – ha a néző azt mondja, hogy nem tetszik, azt nem lehet felülírni. Fischer Gáborral, a TV2 programigazgatójával – akinek valójában köszönhető az Exatlon, hiszen évekkel ezelőtt ő találta meg ezt a formátumot – már Budapesten megbeszéltük, hogy az első napi nézettséget együtt nézzük meg Dominikán. Amikor megláttam a grafikát… őszintén mondom, majdnem sírtam örömömben. Bennem ott valami felrobbant. Exatlonos hasonlattal élve: olyan érzés volt, mint amikor valaki a pályán behúzza a tizedik pontot. Negyven év után sem tudom megjósolni a nézők reakcióját. És ami ebben a szakmában idegőrlő, az egyben a legcsodálatosabb is. Mert amikor azt látom, hogy odakapcsoltak, végignézték, nem kapcsoltak el, nem untak meg minket menet közben, hanem tetszett nekik…na, az egy földöntúli érzés egy tévés számára.

Lead kép: Femcafe