Saját fia rántotta le a leplet Alain Delon igazi arcáról: a színész fegyvert fogott a családtagjaira, és kis híján halálra verte az egyik barátnőjét

Mindig visszapattantak róla a vádak
Alain-Fabien Delon a könyvben arról is beszámolt, hogy egy alkalommal - több kutyával együtt - egész éjszakára bezárták egy ketrecbe, hogy "megkeményítsék". A 31 éves, modellként dolgozó férfi Laurence Pieau és Francois Vignolle oknyomozó újságírók A szamuráj utolsó napjai című könyvében beszélte el a közös családi múlt e sokkoló fejezeteit.
A szerzőpáros a 88 évesen elhunyt Delon életének utolsó szakaszát mutatja be a műben. A néhai színész ekkor már súlyos paranoiában szenvedett, és abba a tévképzetbe ringatta magát, hogy a gyerekei, a testőrei és a szeretője titokban összeesküdtek ellene.
A színésszel kapcsolatban már korábban is felmerültek hasonló - vagyis családon belüli erőszakkal kapcsolatos - vádak, de ő ezeket következetesen elhárította. Hat évvel ezelőtt, amikor az egyik francia televízióban egy efféle pletykáról faggatták, az idős Delon könnyelműen vállat vont, és csak annyit mondott: "Ha a pofon macsó dolog, akkor én macsó vagyok."
A César-díjas Delon száznál is több nagyjátékfilmben és tévésorozatban tűnt fel a pályája során. Legfontosabb munkái a Rocco és fivérei (1960), a Napfogyatkozás (1962), az Alvilági melódia (1963), az Ég veled, barátom! (1968), A szicíliaiak klánja (1969), A vörös kör (1970), a Két férfi a városban (1973) és a Klein úr (1976). Három alkalommal (Egy zsaru bőréért, 1981; A sokk, 1982; A kíméletlen, 1983) rendezőként is kipróbálta magát.
























