Ruhákat adtak az emberi pózokban kitömött állatokra: 3 furcsa hobbi a viktoriánus korszakból

A viktoriánusok igazán komolyan vették a szórakozás, kikapcsolódás fogalmát, azonban nem úgy, ahogyan ma azt mi gondolnánk. Mutatunk 3 furcsa, kissé bizarr kikapcsolódási formát a 19. századból.

Antropomorf taxidermia

A taxidermia ma általában a múzeumok és a vadászok feladata, azonban a viktoriánus időkben sokan gyűjtöttek antropomorfizált, tablókba rendezett kitömött állatokat. Ezek a darabok a viktoriánusok két érdeklődési körének tökéletes ötvözetét jelentették: a természettudomány és a szeszélyes fantázia szeretetét. A viktoriánusok például olyan jeleneteket hoztak létre a halott állatokból, mint a cicák egy esküvőn, békákkal teli játszóterek és korcsolyázó sünök.

Bármennyire is furcsán néznek ki ezek az elhunyt állatok, komoly szakértelmet és több órányi aprólékos munkát igényeltek. Az antropomorf állatpreparálás egyetlen művésze sem testesítette meg jobban a mesterségben rejlő lehetőségeket, mint Hermann Ploucquet német állatpreparátor. A stuttgarti Királyi Múzeumnak dolgozott, és művészi tehetségét a tudomány szeretetével ötvözte. Ploucquet széleskörű sikert aratott, és Charlotte Bronte-tól kezdve a két viktoriánus "Károlyig" - Darwinig és Dickensig mindenkit "elkápráztatott". Viktória királynő és Albert herceg rajongott Ploucquet munkájáért.

Egy másik neves preparátor, a magyar származású Mére Ferenc 10 évet szentelt életéből a békák befogásának, megölésének és kitömésének, amint arról a National Public Radio beszámolt. Miután ügyesen tartósította őket, emberi pózokban tömte ki őket, ruhát adott rájuk, ezzel számtalan jelenetet rekonstruálva a mindennapi életből. Mére munkái ma is megtekinthetők a horvátországi Splitben található Froggylandban.

Páfrányláz

A viktoriánus hobbisták számára nem csak az emberi pózokban kitömött halott állatok okoztak boldogságot, ugyanis kitört köztük a "páfrányláz", másnéven pteridománia.

A Plant Explorers szerint ez 1829-ben indult útjára, amikor a híres brit botanikus, Nathanial Bagshaw Ward egy lepkebábot mentett meg egy lezárt üvegedényben. Már akkor tudta, hogy valamire rájött, és elkezdett smaragdzöld színű páfrányokat is üvegládákban termeszteni.

Hamarosan más tudományosan gondolkodó viktoriánusok körében is elterjedt ez a törekvés. Ward emlékére az emberek ezeket az üvegedényeket Wardian tok néven emlegették, ma már azonban sokkal inkább terráriumként ismerjük őket.A terráriumokat "apró bioszféráknak" tekinthetjük, melyben magas páratartalom uralkodik, ami ideális légkör a különböző páfrányfajok számára.

A Herald Net szerint a terráriumok koncepciója a szükségszerűségből ered. Ward számos alkalommal próbálkozott páfrányok termesztésével, amíg Londonban élt, de a város füstje és szennyezettsége elpusztította növényeit. Azonban az apró üvegházak meghozták számára a sikert. Ahogy egyre több viktoriánus csatlakozott hozzá a "páfránylázban", a növények választéka és a tárolók mérete is egyre bővült. Hamarosan egész szobákat foglaltak el a terráriumok. A kertészek egyre kísérletezőbbek lettek, és olyan egzotikus példányokat választottak, mint például a teanövények.

Lapozz!