Ilyen volt a politikai kampány 1990-ben Magyarországon – Kétszer is el kellett menni szavazni

A politikai üzenetek is mások voltak

A Magyar Nemzeti Levéltár leírása szerint a települések „utcai hírlappá” váltak, ahol a pártok és jelöltek vizuális jelenléte volt a legfontosabb fegyver. A kampány már jóval a hivatalos időszak előtt elkezdődött, mert mindenki érezte, hogy most dől el, milyen lesz Magyarország következő évtizede.

A pártok nem egymást próbálták lejáratni, hanem önmagukat próbálták láthatóvá tenni egy olyan társadalomban, amely negyven évig csak egyetlen politikai erőt ismert.

A választás első fordulója után már látszott, hogy a kommunista rendszer utódpártjai nem tudják megtartani korábbi erejüket. A legtöbb szavazatot a Magyar Demokrata Fórum kapta, amely végül 164 mandátumot szerzett a 386 fős parlamentben. A második helyre az SZDSZ került 93 mandátummal, majd a Kisgazdapárt 44, az MSZP 33, a Fidesz 21, a KDNP 21 képviselővel. A parlament tehát sokszínű lett, tele új arcokkal, új hangokkal, új konfliktusokkal.

A kormányalakítás sem volt egyszerű. Bár az MDF és az SZDSZ együtt kényelmes többséget alkothatott volna, a két párt között mély kulturális és politikai törésvonal húzódott, amelyet a népi–urbánus ellentétként szoktak leírni. Végül az MDF a Kisgazdapárttal és a KDNP-vel kötött koalíciót, és Antall József alakíthatott kormányt 1990. május 23-án. A háttérben azonban szükség volt az MDF–SZDSZ paktumra is, amely biztosította az alkotmánymódosításokhoz szükséges stabilitást, még ha az SZDSZ ellenzékben is maradt.

Emlékezetes jelenség volt, hogy 58 párt indult a választáson, ami szinte kaotikus sokszínűséget eredményezett. A szavazólapok hosszúak voltak, a választók pedig gyakran tanácstalanul forgatták őket, mert a pártok nevei és logói között sok volt az ismeretlen.

A kampányban megjelentek egészen apró, helyi szervezetek is, amelyek néha egyetlen településen próbáltak szerencsét, és voltak olyan jelöltek, akik saját kezűleg ragasztották ki a plakátjaikat, majd este hazafelé menet leszedték a riválisokét.

Az emberek 1990-ben először érezhették, hogy valóban számít a szavazatuk. A két forduló között hetekig erről beszélt az ország, a kocsmákban, a buszokon, a munkahelyeken.

Aztán 1990. május 2-án Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke nyitotta meg a 43 év utáni első, szabad, többpárti Országgyűlés alakuló ülését.

Leadfotó: 123RF – Illusztráció