Mi a jónapirend kulcsa? - Így oszd be az időd a gyerekekkel

Amíg egynél több emberrel kell összehangolni a vágyainkat, céljainkat, feladatainkat, nyűgjeinket, boldogságunkat – és ebből legalább egy kiskorú –, addig nem a spontaneitás lesz a szupererőnk.

Visszagondolva, a tavaszi karantén első napjaiban simán aludtunk nyolcig is, pizsiben reggeliztünk, tettünk-vettünk, vártalanul ért az ebédidő és az első e-mail az aznapi leckével, ami fölött ránk sötétedett. A következő napok annyiban tértek el, hogy egyre többször feszültünk egymásnak a férjemmel. Nos, mindketten a magunk módján próbáltuk feldolgozni az eseményeket. Miközben a fiunk úgy tapadt ránk, hogy esélyünk sem volt elvonulva veszekedni rendezni a konflik-tusáinkat.

A fordulópont

Muszáj volt fölállítanunk valamiféle kiszámíthatóságot a napjainkban, hogy meglovagoljuk a flow-t, mielőtt úgy járnánk a nihilben, ahogy a béka a lassan hevített vízben.

Végigvettük, hogy minek is kellene beleférni egy napba. A hétéves egyből táblázatba foglalta – amit húsz percig silabizáltunk utána. De a lényeg átment. Általa is deklarált helye lett a tanulásnak, így vesztette el a foghúzás jellegét ez a közös tevékenység. Átláttuk, hogy apának ezidő alatt lesz gyerekmentes ideje, nekem pedig délután, amikor itthon van. Ott a reggeli előtti szabad játék Jonatánnak, amiről le kellett mondania minden sulis reggel, hát most adott! – és ez egy ágyban kávézást is jelenthet nekünk. Vacsora előtt belefér még egy társasozás, hogy benne se maradjon hiányérzet a nap végére, hát nincs miért elhúznia az elalvást sem.

Hogy külön tudjunk lenni, előbb együtt kell lennünk.

A fiam képes volt minden reggel újra lerajzolni a napirendjét, és kitűzni a hűtőszekrényre. Ezt a monotonitástűrést nagyon csípem a kicsikben! Csak sínre kell tenni őket és hagyni, hogy a saját tempójukban robogjanak. Ennek köszönhetően nem úgy kellett végigvonszolni a napon, hanem beleállt a feladataiba és kiélvezte a szabaidőket. A 100%-os mutató olcsó szemfényvesztés volna, én azzal is kiegyeztem, ha ez 60-70%-ban így ment. Nem most kell megváltanunk a világot! – ez igaz a jelenlegi iskolazárlatra is. Az már haladás volt, hogy fókuszáltabb lett a tanulása, mert motiválta, hogy bekerüljön még egy délelőtti foci, így a délutánra beírt egy órás tanulásra sem volt mindig szükség. Nem igényelt minket naphosszat, mert x idő múlva kiszámíthatóan újrakapcsolódott a család egy közös tevékenységben: ettünk, játszottunk, dolgoztunk. És már én sem éreztem úgy, hogy mi vagyunk a napirendért, hanem a napirend van értünk.

Három dolog, amitől működik

Ez a tapasztalat jött velünk a tavaszba. Bele az arcunkba: a kéthetes iskolai karanténunkat közvetlenül követte az országos lezárás. Jobbnak láttam hát felidézni újra, hogy mitől is működik jól az a sokat emlegetett napirend, amit már nem kell leírnunk, összerakjuk fejben.

Közös döntés eredménye. Mindenkire kiterjednek benne a lehetőségek és a kötelezettségek, amikre rábólintunk. Meghallgattuk Jonatán szempontjait is, és csak aztán terelgettük az elképzeléseit egy tartható keretbe, a mieinkkel együtt. Ez volt a napirend-kirakó.

Támogatja az önállóságot. Például összeraktam egy fiókba csak azokat a ruháit, amiből hibalehetőség nélkül felöltözhet megelőzve a pampogásomat, hogy „az nem itthoni, az még túl nagy, miért nem hagyod, hogy föltűrjem az ujját, ebből már kilóg a derekad…!” Mostanra bekerült egy rapid kutyaséta is utána, amit már önállóan intéz. Tavasszal még nekem kellett ez a reggeli 10 perc kiszabadulás, de most inkább rábízom, mert sikerélménye lesz tőle, amitől meg sokkal jobb kedvvel vág bele a tanulásba utána.

Nincs kőbe vésve. Az elemei variálhatóak. Avital, egy négygyermekes, homeschooling-os anyuka úgy fogalmaz, hogy csak három fix napirendi pontot határozzunk meg, ha nem érezzük tarhatónak, hogy minden óra szerint menjen. Például a 3 főétkezést, vagy 3 tevékenységet (délelőtti tanulás, délutáni meseidő/alvás, esti fektetés). A többit ezekhez képest kezeljük rugalmasan. Elég, ha ezáltal átlátjuk, hogy a két fix pont között kábé minek kellene megtörténnie. Sőt, a napirend újragondolható napok múltán is, ha nem életszerű, amit elsőre papírra vetettünk. Mint például a 12:00 órai ebéd a mi családunkban...

Egy három fős családban könnyebben megy az egyeztetés, de többet is kell vállalnunk a játszópajtás szerepét. Mi nem tudunk sokan lenni, mint egy nagyobb családban, de a nagymamák online bekapcsolásával kibővíthető a létszám és az online felügyelet. Nem is folytatom a részleteinkkel tovább, mert a lehetőségek és kötelezettségek mindenkinél mások, ahogy a játékszabályok is. Csak játsszunk tudatosan!

Leadfotó: 123rf Fotó: Fekete Imola