Mary Celeste legendája

Hála minden idők egyik legnépszerűbb írójának, a hajó igaz története megdöbbentő legendává változott. Sir Arthur Conan Doyle még fiatal íróként kapta azt a megbízást, hogy írjon egy történetet a hajóról, amit tökéletes állapotban, viszont teljesen üresen találtak meg az Atlanti-óceánon. A nevet egy kicsit megváltoztatta - így lett Marie Celeste -, és a történetet kiegészítette néhány fiktív elemmel.

 

A hajó eredeti neve egyébként Amazon volt, és Új-Skóciában építették 1860-ban. Harminc méter hosszú, 282 tonnás kétárbócos vitorlás hajó volt. Az első perctől kezdve balszerencsés vízi járműként tartották számon. Számtalan baleset érte, és felújításra szoruló állapotban került az 1868-as New York-i aukcióra. Három új tulajdonosa, James H. Winchester, Silvester Godwin és Benjamin Spooner Briggs rendbe hozatta és átépítette. Ekkor jegyezték be Mary Celeste néven is.
 

 

1872. november 4-én a kapitány a legénységgel kihajózott a new york-i East Riverről, és elindult az olaszországi Genova felé, nyers alkoholt szállítva. Az alsó fedélzeten tartózkodott még a kapitány felesége, Sarah és két éves kislánya Sophia. November 24-én Briggs bejegyezte a hajónaplóba, hogy meglátta az Azori-szigeteket. Az időjárás viharosra fordult, ezért néhány vitorlát be kellett vonni. November 25-én a hajó helyzetének meghatározása szerepelt a hajónaplóban, ez volt az utolsó bejegyzés. Tíz nappal később a Dei Gratia brit brigantin vette észre a céltalanul sodródó Mary Celeste-et.
 

David Reed Moorehouse volt a hajó kapitánya, aki néhány nappal a Celeste elindulása előtt még együtt vacsorázott Briggs-szel. Mivel semmi életjelet nem érzékelt a Mary Celeste-en, csónakot küldött annak kiderítésére, mi történhetett a másik hajón. A csónakkal átküldött három ember egyetlen élő vagy halott embert sem talált. A kapitány kabinjában állt Mrs.Briggs paliszanderfából készült harmóniuma, rajta egy kottával, mintha valaki egy darab lejátszása közben hagyta volna ott a hangszert.

A varrógép az asztalon állt, a kis Sophia játékait gondosan elrakták. A legénység szálláshelyén kiteregetett ruhák lógtak a szárítókötélen, ruhák hevertek a priccsen,szárazon és összehajtogatva. A hajó konyhájában megtörténtek a reggeli előkészületei, de még csak a terítékek fele volt az asztalokra kirakva. Moorehouse kapitány úgy döntött, egy darabig elvontatja a Mary Celese-et. Gibraltár felé tartva, a kapitánynak volt ideje arra, hogy a rejtélyen töprengjen. Különböző elméleteket gyártott a Mary Celeste titkára, de mindegyikre talált ellen érvet is. Végül a legénység kétfelé vált, és a Mary Celeste rakománya végül eljutott Genovába. A hajót végül a vizsgálatok után eladták. Rengetegszer cserélt gazdát, míg végül 1884-ben Haiti partjainál zátonyra futott.

 

 

Azóta sem derült fény a rejtélyre, vajon mi történhetett a legénységgel. Az amerikai és brit hatóságok által nyílvánosságra hozott hivatalos változat szerint az emberek fellázadtak, majd elhagyták a hajót. Erre azonban semmi jel nem utalt, ráadásul Briggs rendes, jószívű kapitány hírében állt.

A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a hajó hatalmas viharba keveredett, ennek kapcsán pedig alholok ömlött a fedélzetre. Mivel a tűzhely ide-oda mozgott a hatalmas áramlástól a hajón, Briggs attól tartva, hogy felrobbanhat, elrendelte, mindenki szálljon be a mentőcsónakokba. Azt remélte, hogy így majd követhetik a Mary Celeste-et. A vihar valószínűleg elszakíthatta a tartókötelet, így Briggs a legénységgel és a családjával együtt az Atlanti-óceán kellős közepén ragadt egy óriási viharban.
 

 

A kísértethajók egyébként nem számítottak ritka jelenségnek a 19. század környékén, a Hermania holland szkúnert és a Marathon nevű vitorlás hajót is üresen találták meg az óceánon.

Hogy mi is történt valójában a tizenegy fős legénységgel, azt már sohasem fogjuk megtudni, az emberi fantázia többféle változatot szülhet. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit talál igaznak és hihetőnek.