Lippai Marianna: „A boldogság a fejben kezdődik, és a szívben végződik”

Mindig is irigyeltem Lippai Mariannát, a Boldogság Nyitott Szeminárium egyik előadóját. Ereje, pozitív hozzáállása, energiája és a boldogságra való képessége különösen annak fényében inspiráló, hogy néhány évvel ezelőtt megjárta a poklok poklát: elveszítette a kislányát. Előadásában arról beszélt, hogyan kezdett új életet a tragédia után, és miért olyan fontos, hogy önmagunkkal is foglalkozzunk.

Lippai Marianna elveszítette gyermekét, mégis boldog

Mielőtt Marianna elkezdte volna az előadását, adott egy feladatot a közönségnek. Megkért minket, hogy álljunk fel, forduljunk szembe a mellettünk állóval, nézzünk a szemébe, fogjuk meg a kezét és mondjuk azt: „Nagyon örülök neked!” Mondanom sem kell, hogy mindenki fülig érő szájjal mosolygott a másikra, sőt sokan puszit adtak vagy megölelték egymást, noha ez nem volt „kötelező”. Marianna csak nevetett és elárulta, hogy ezt minden előadásán eljátssza, mert ebből azonnal kiderül, hogy minden emberből fel tud törni a boldogság és a szeretet. És tényleg, én is éreztem: ha csak egy másodpercre is, de teljesen boldog voltam.

Marianna 3 éve járja az országot, hogy segítsen az embereknek megtalálni a boldogságot. Sokan azonban, akik ismerik a történetét, biztosan csodálkozva vonják fel a szemöldöküket, hogy pont egy olyan édesanya beszél az élet örömeiről, aki elveszítette a gyermekét?

Ha élnek a szeretteink, az hatalmas boldogság

1997-ben született meg a kislánya, akiről 5 és fél évesen derült ki, hogy súlyos betegségben szenved, és meg fog halni. A férjével és Dominikával innentől kezdve még 8 évig lehettek együtt, hármasban, és ebben a 8 évben úgy éltek, mintha minden egyes nap ajándék lenne. Marianna ekkor tanulta meg, hogy ha élünk, ha élnek a szeretteink, az hatalmas boldogság. Mindegy, hogy a mindennapok egy része fájdalmas, szomorú, rossz.

„Megígértem a lányomnak a halálos ágyán, hogy boldog leszek. Persze nem csak attól vagyok boldog, hogy megígértem. Választhattam volna egy másik utat, mondhattam volna, hogy nélküle semmit sem ér az élet. De aztán rájöttem, hogy vannak még olyan emberek, akikért érdemes élnem. És azt mondtam, hogy megcsinálom.”

Marianna ezután egy-két év alatt új életet kezdett. „Elváltam a gyermekem édesapjától és felköltöztem Budapestre. Kezdetben csak kerestem a helyemet, ezért úgy döntöttem, elkezdek blogot írni, hogy megpróbáljak segíteni az embereknek. Ez 3 évvel ezelőtt történt, azóta az életem egyre jobb és jobb. Mert adok, mert segítek másoknak. Sokaknak az a boldogság, ha kapnak, én azonban sokkal jobban érzem magam, ha adok.”

Ezzel kapcsolatban nagy tanítója volt a kislánya is. „Egyik alkalommal a kórteremben voltunk, csöpögött neki az infúzió és megkért, hozzak neki édességet. Felvittem neki minden földi jót, ő azonban azt mondta, hogy előbb kínáljam meg a szobatársait. Nem önző módon magára gondolt, hanem másokra.”

Mi a boldogság alapja Marianna szerint? Klikk tovább!

Fotók: Kunos Attila/Femcafe