Újabb színész élete változott meg a sasszemkezelésnek köszönhetően

Tévében, színházban sokat láthatjuk Laklóth Aladárt, sőt, a lovas vagy a ralipályákon is. Amit viszont kevesen tudnak róla: a lézeres szemműtét nemrég sokat könnyített a mindennapjain. (x)

Fordulatok színpadon kívül is

Az Operaház fantomja, Anna Karenina, Én, József Attila, Furcsa pár - csak néhány azon előadások közül, amelyekből ismerhetjük Laklóth Aladárt, a Madách színház színművészét. Na jó, persze ott a Barátok közt is. Ám ő még számos izgalmas dolgot csinál a hivatása mellett – mindegyikhez nagy szüksége van éles látásra.

Legutóbb sajnos lovasbalesetével került a lapokba; a nyár elején rendezett I. Érdi Vágtán a földre került, a ló pedig rátaposott, és fejbe rúgta – szerencsére komoly baja nem lett, és azóta teljesen rendbejött. De a színművész másként is kísérti a sorsot: nagy szenvedélye az autósport. Legnagyobb sikerét az Egyiptom-ralin aratta, amit Szalay Balázzsal meg is nyert „Egyszerűen nem tudok megülni a fenekemen, valamit mindig keresek, amit csinálhatok. Néptáncművésznek tanultam eredetileg, de szeretem a focit is, a kezdetektől tagja vagyok a színészválogatottnak.”

Egyre homályosabban

Ám mire Aladár elmúlt negyvenéves, valami megváltozott. A látása már nem volt a régi. A szemészeti vizsgálaton kiderült, hogy 2,5 dioptriás kontaktlencsére van szüksége, sőt, az olvasáshoz 4-es szemüvegre. Ezzel még nem is lett volna baj, csak hát egyik sem túl praktikus egy ilyen aktív embernek.

„A terepralit többek között azért kellett abbahagynom, mert ott egyszerre kell olvasni az itinert és figyelni a pályát, ám amelyik szemüveg jó a távollátáshoz, az nem jó az olvasáshoz – és fordítva. A focinál és a lovaglásnál pedig számtalanszor elmozdult a lencse – istenem, hány kalandom volt, amikor az egyik kiesett, és fél lencsével próbáltam küzdeni a pályán!”

De a színpadon sem bizonyult ideálisnak egyik megoldás sem. Előfordult, hogy a kontaktlencse otthon maradt, a szemüveg viszont nem illett az adott szerephez. Persze a sok vezetés sem volt kellemes, hiszen a vidéki előadások után hazatérve sokszor teljesen kiszáradt Aladár szeme. Végül úgy döntött, más megoldást keres.

Egy 21. századi megoldás

„Hallottam már korábban is a lézeres szemműtétről, de ahogy sokan, én is tartottam tőle kicsit. Legalább két évig nézegettem, hogy melyik klinika melyik eljárását válasszam. Végül Straub Dezső barátom pozitív példája nyomán a Sasszemklinika mellett döntöttem. Már csak lelkileg kellett rászánnom magam.” Laklóth Aladár így nyilatkozott a lézeres szemműtét után:

Idén nyár elejére ez is meglett, és számtalan vizsgálat, alapos előkészítés után eljött a nagy nap. „Ekkor már alig vártam a beavatkozást. Bementem, és hip-hop, egyszer csak készen is voltam. Meglepődtem, hogy tényleg csak pár perc az egész, és az is kiderült, hogy kár volt aggódnom, hiszen semmit nem éreztem.”

Aladár azt mondja, közvetlenül a beavatkozás után kicsit még homályosan látott, de a kép néhány óra alatt teljesen kitisztult. „Aznap nem vezethettem, otthon pedig pihentetni kellett a szemem, de másnap már mindent ugyanúgy csinálhattam, mint előtte, csak nem dörzsölhettem a szemem. Egyszer fordult elő erőteljesebb könnyezés, de ez is csak tíz percig tartott. A klinika után három nappal már a színpadon álltam, mintha mi sem történt volna.”

Élesebb a világ

Aladár azt mondja, nagyon jó érzés volt „a saját szemével” tisztán látni, de a hirtelen jött változás azért megtréfálta. „Amikor felébredtem, az első gondolatom az volt: úristen, lencsében aludtam! Persze jöttek a szokásos mozdulatok reggel és este; nyúltam volna a lencsékért.”

Kérdés, hogy mi könnyebb azóta az életében: „Hát, minden. A sport, a vezetés, a mindennapok. Ez a kezelés minden szempontból megkönnyítette a dolgomat. Azelőtt az irodában, a színházban, a kocsiban, a lakásban - mindenhol tele voltam szemüvegekkel, arról nem beszélve, hogy iszonyat pénzeket költöttem erre. Már ezért megérte. Az igazi nyereség persze az egészséges látás.”