Ezért kell majd új csatlakozó a tévékhez: elindult a korszakváltás a HDMI-nél

A tévék fejlődése nemcsak a képernyőkben és a felbontásban érdekes, hanem a csatlakozók történetében is

A különböző kábelek és interfészek legalább annyira meghatározzák, hogyan használjuk a készüléket, mint maga a kijelző. A kezdetekben a tévékhez alig volt szükség csatlakozókra, hiszen a műsor antennán érkezett, és a készülék önmagában működött.

A videomagnók, játékkonzolok és később a DVD-lejátszók megjelenésével azonban szükség lett olyan szabványokra, amelyek képesek voltak hangot és képet továbbítani. A legismertebb ilyen csatlakozó a SCART volt, amely Európában évtizedeken át uralta a piacot.

A nagy, nehézkes, sok érintkezős csatlakozó ugyan nem volt elegáns, de megbízhatóan továbbította az analóg jelet, és a kilencvenes években szinte minden készüléken megtalálható volt.

A digitális korszak azonban új igényeket teremtett. A nagy felbontású képek, a többcsatornás hang és a gyors adatátvitel már nem fért bele az analóg szabványok kereteibe, így megjelentek az új csatlakozók. Az S-Video, a komponens kábelek és a DVI mind egy-egy lépcsőt jelentettek a fejlődésben, de a valódi áttörést a HDMI hozta el. A 2000-es évek elején bevezetett szabvány egyetlen kábelen továbbította a digitális képet és hangot, ráadásul veszteségmentesen. A HDMI gyorsan a modern tévék alapvető csatlakozójává vált, és azóta is folyamatosan fejlődik.

Mit hoz a jövő, és milyen csatlakozók kellene majd a tévékhez, azt egy utolsó lapozás után megtudod!