A vérében van az írás – a költő lánya: Csontos Kata
Csontos Kata a Femcafe.hu szerkesztőségének egyik legtitokzatosabb és legtermékenyebb tagja. Ismerjétek meg a Sztárok rovat újságíróját!
Advent a Femcaféval
Adventi sorozatunkban a Femcafe.hu szerzői egymást kérdezik karácsonyról, gyerekkorról és arról, miért jó jónak lenni. Ezúttal Kraszkó Zita főszerkesztő kérdezi a Sztárok és a Bed&Love rovatok szerzőjét: Csontos Kata újságírót.
Ő az, akinek a napi sztárhíreket köszönhetjük és akinek annyi információ van fejében művészeinket, előadóinkat és közszereplőinket illetően, hogy ezen a téren bizonyára minden quizjátékot megnyerne. Csapatjátékosnak tartja magát és ahogyan mondja “nem szeret magától az előtérbe nyomakodni”. Ezért mi ezt most megtesszük helyette és vele, mert érdemes megismerni a Femcafe élő információs szoftverét, aki nélkül nem lenne Sztárok rovat.
Te vagy az, aki a magazin sztár-hírmorzsáival a Femcafe arculatának lényegi elemét megtöltöd, pedig ha látnának az olvasóid - és most látni fognak - mi sem áll tőled távolabb, mint a sztárkultusz. Hogyan fordult az érdeklődésed mégis ebbe az irányba?
Lehet, hogy a látszat csal, mert én mindig nagyon otthon voltam a popkulturális témákban. Ha ilyen jellegű quiz játékot játszottunk a barátaimmal, mindig mindenki meglepődött, hogy minden filmet tudok és ismerem a színészeket is. Szóval annyira nem áll távol tőlem a dolog, de nem is terveztem különösebben, hogy ezzel fogok foglalkozni.
Minek készültél?
Ez sosem körülvonalazódott bennem teljesen. Először a Metropolitan Egyetem mozgóképkultúra- és médiaismeret szakára jártam, ahol filmezést tanultam. De aztán elvégeztem a kommunikáció szakot is, mert úgy éreztem, a média mégiscsak jobban érdekel, mint a filmkészítés, persze hobbiból még mindig szívesen készítek videókat. Nem tudtam pontosan, mit szeretnék csinálni, így miután lediplomáztam, belevetettem magam az álláskeresésbe és amikor szerzőt kerestek a Femcaféhoz, ráadásul a Sztárok rovatba, akkor úgy gondoltam, közel áll hozzám ez a téma.
A Femcafe olvasótábora igen széles spektrumon mozog, de ha a te személyes ízlésedről van szó, zenében, könyvben, színházban és kultúrában mire szavazol?
Mindenfélét szeretek, sok dolog befolyásolta az ízlésemet. Bár tudom, hogy nagyjából milyen könyveket vagy filmeket kedvelek általában, sokat szoktam kísérletezni is. Szeretem a művészfilmeket, de bármikor szívesen megnézem szórakozásból a populárisabb, vagy akár a B-kategóriás alkotásokat is. A zenében az alternatív vonalat kedvelem a leginkább, de popot, rockot és elektronikus zenét is hallgatok.
Hol és hogyan nőttél fel?
Budapest peremén, kertvárosban nőttem fel a szüleimmel és két testvéremmel. Egy nővérem és egy öcsém van.
Létezik egy, a középső gyerekséghez fűződő misztérium, miszerint nem könnyű pozíció. Te hogyan élted meg?
Hallotam róla én is, de nekem sosem okozott problémát, hogy idősebb és fiatalabb testvérem is van, mindkettejükkel jó kapcsolatban voltam és vagyok. Ha befolyásolt is valamiben ez a helyzet, akkor remélem, az csak előnyömre vált.
Hasonló pályán tevékenykednek?
A nővérem jogász, az öcsém pedig most kezdte az Eltén a magyar szakot.
Akkor van egy erős humán irány a családban?
Igen, ebben mind hasonlítunk egymásra. A szüleim mindig nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a testvéreimmel megismerjük a művészeteket, kultúrákat, minél több helyre eljussunk. Apukám, Csontos János, író volt és filmeket is készített, sajnos már három éve nincsen közöttünk. Alapjáraton újságíróként és költőként volt ismert, de még életében megjelent egy regénye és a halála után is kiadták egy könyvét. Emellett építészeti és irodalmi témákban készített dokumentumfilmeket, de olyan sok mindent csinált, hogy felsorolni is nehéz.
Akkor az írás a véredben van, apukád pedig biztosan nagyon büszke rád most is! Milyen gyerekkori karácsonyokra emlékszel?
A szentestét mindig otthon töltöttük a szűk családdal. Amikor már elég idősek lettünk, együtt feldíszítettük a fát, előtte az “angyal hozta” és addig apukánk elvitt minket szánkózni. Ezek után pedig egyszer csak a “Jézuska csengetett” és akkor közösen énekeltünk és imádkoztunk. Mindig rántott halat eszünk majonézes krumplisalátával, együtt panírozzuk anyukámmal, aki olyan paradicsomos csirkelevest csinál, aminek a receptjét a nagymamájától tanulta.
Ha most találkoznál a gyerekkori éneddel és elmesélnéd neki, hol tartasz, szerinted örülne neki?
Mivel mindig egy kicsit elveszett voltam, szerintem büszke lenne rám azért, amit elértem, és elégedett lenne a mostani helyzetemmel, mert szeretem amit csinálok és jól érzem magam a Femcafénál.
Oldalak
Hirdetés
Hasonló cikkek
