Benandantik, az olasz boszorkányvadászok

Számos történet szól a boszorkányvadászokról, ám csak kevesen tudják, hogy Olaszországban létezett egy kis csoport, akiknek tényleg ez volt a hivatásuk. Napjainkban a benandantik már csak legendaként élnek a köztudatban.

Kiválasztottak voltak
A XVI. századi Itáliában élt a parasztoknak az a kis csoportja, akiknek az volt a feladata, hogy harcoljanak a boszorkányok ellen. A benandantik kiválasztottak voltak, akik magzatburokban jöttek világra, ám szerencsésen életben maradtak. A burkot a köznapi és a szellemi világ közötti hídnak, egyfajta átjárónak vélték, ezért volt a kiválasztottság jele.

Bőség vagy éhínség
A benandantik a kántorböjt napjaiban egy ánizskapor szállal felfegyverkezve, kecskén, lovon vagy marhán lovagolva indultak a boszorkányok elleni harcba. A fennmaradt hiedelmek szerint, ha sikerrel jártak, abban az évben bőséges lett a termés, ha azonban kudarcot vallottak, éhínség sújtotta a környező falvakat.

Transz
A benandantik boszorkányok elleni harca azonban főként szellemi úton zajlott, hisz a transzba esett boszorkányvadászok lelke a transz állapota alatt kilovagolt, hogy megküzdjenek a boszorkányok szellemi síkon létező alakjával is. Ha egy benandanti nem tér vissza a transzból, akkor a lelke elvesztette a harcot és addig kóborol a Földön, amíg a test halála be nem következik.

Antropológiai érdekességek
Az olasz kultúrkör mellett a zimbabwei sona törzsnél is hasonló testen kívüli utazásokat jegyeztek fel az antropológusok, valamint Afrika és Közép- illetve Dél-Amerika egyes részein is. Sokan egyes termékenységi rítusokkal, bőségvarázslatokkal is kapcsolatba hozzák ezeket a szertartásokat, sőt ezeket a kollektív transzállapotokat tartják a boszorkányszombatokról szóló feljegyzések alapjának.