Azt kapod, amit adsz – a mindennapi karma

A karma fogalma megjelenik a buddhizmusban, a taoizmusban és a hinduizmusban is. Sokan összekötik a lélekvándorlással – a következő életedben arra a szintre jutsz, amit ebben az életedben kiérdemeltél. Én azonban egy kevésbé átfogó szemszögből vizsgálnám a karmát: a mindennapi helyzeteket figyelembe véve, hiszen ott is mindent áthat az ok-okozati viszony.

A karma törvénye
A karma törvénye: minden cselekedetünk következménnyel jár és minden, ami történik a nagyvilágban valaminek a következménye, kölcsönhatáson alapul. Ez az összes tettre, eseményre, folyamatra vonatkozik, a legapróbbtól a legnagyobbig. Ez azt is jelenti egyben, hogy felelős vagy tetteidért, azt kapod, amit adsz.

Igazságos megoldás: ha valaki jó, jó dolgok történnek vele, ha viszont nem… Ugyanakkor kicsit meseszerű is – hány ember fejében fordult már meg az, hogy „ő olyan jó ember, miért járt mégis így?”, vagy, hogy „de hiszen ő mindenkivel rosszul bánik, mégis megússza!”? Biztos vagyok benne, hogy nem egynek. Ugyanakkor abban is, hogy ők a pillanat hevében nem a teljes folyamatot vizsgálták.

Vajon működik az életben is?
A tüneményes legjobb barátnőd elveszti az állását és így egy ideig kénytelen igencsak spórolni. Vagy galád módon elhagyja a barátja. Egy ideig a padlón hever, ám mivel kedves és jószívű, nem lesz olyan helyzet, hogy teljesen magára maradna – az emberek megszeretik, és egy idő után igyekeznek segíteni rajta. Ugyanez működik fordítva is. Az egyik ismerősöd már a sokadik barátját „hagyta el” úgy, hogy egy másik karjaiba vetette magát, s erről elfelejtett szólni neki(k)? Előbb-utóbb elterjed a rosszhíre, és kénytelen lesz szembenézni a következményekkel, még ha most élvezi is, hogy a lábai előtt hevernek a férfiak.

Ugyanakkor bizonyos szempontból a karma kiegyenlítődést is jelent: ez cselekedeteid, érzelmeid és gondolataid összességére vonatkozik, s egyben meg is magyarázza az „egyszer fent, máskor lent”-érzését. Legyen szó lelkiállapotról, érzelmekről, kapcsolatokról, az ember nem lehet mindig a csúcson, ahogyan mindig rossz passzban sem. Ez egy olyan tény, amit mindenki tapasztal, így már törvénnyé nőtte ki magát.

Ijesztő, mégis megnyugtató
Ezeket figyelembe véve a karma ijesztő. Hiába nő fel az ember, nem szívesen vállalja mindig tetteiért a következményeket, még akkor is, ha megtanulta vagy érzi, hogy az lenne a helyes. Megint másik szempontból pedig végtelenül megnyugtató: előbb-utóbb visszakapod, amit adsz, te alakíthatod a sorsodat, a rossz után jön a jó. És ezzel megint visszakanyarodtunk a kiegyenlítődéshez… Ugye, hogy mindenhol ott van?